Krumplihéjpite Irodalmi Társaság

Bűbájos és emberi. Nagyon szerethető történet. Olyan kis ‘jót tesz a léleknek’ sztori. Több ilyenre lenne szükség!

Az angolok számomra szinte mindig tetszően nyúlnak az ilyen témákhoz, nincs ez másképp ezzel a filmmel sem. Alapvetően egy kedves kis történet, amiben remekül ötvöződik a brit excentritás és a rájuk oly jellemző sajátos elegancia, miközben jóval kevesebb (elviselhetőbb mennyiségű) "nyál" cseppen el az átlag amerikai megvalósításhoz képest. Szerethető karakterek és kellően érdekes történet, amiben nem történik semmi extravagáns, emberi tud maradni, de mégsem unalmas egyáltalán. Oké, a végkifejlet nyilván kiszámítható, de nagyon nem mindegy hogyan jutunk el odáig. Nem öncélú a cselekmény, tehát nem mesterségesen generált konfliktusok, események viszik előre a sztorit, hanem szépen építkezik, pillanatnyi betekintést adva jónéhány emberi sorsba, a háború szörnyűségeibe és a háború utáni reményteljes ám árnyékokkal teli időszakába. Mindezt azzal az ízléses, finom és elegáns humorral fűszerezve, amiben szintén a britek a legjobbak. Gyönyörű tájak, szépen fényképezve, a színészek is mind rendben vannak, már az is külön öröm ha a főszereplő nem ellenszenves (ritkán adatik meg), Matthew Goode pedig maga a megtestesült pimasz sármosság.