Hardcore Henry

Van munka benne bőven. Nem kell megijedni, hogy egy fickó szemszögéből látunk mindent. Az ember is a fején lévő két lyukon bámulja a külvilágot. A jelenetek jól komponáltak. Sharlto Copley nagyot alakít benne. A film elsősorban a szokatlansága miatt tetszik. És a rendező is odatette magát. Ha jól nézem, a költségvetés sem volt valami hatalmas. A hangulata és a helyszínek változatosak és gyorsan változnak. Kell is, ha a "kamera" fix. Tetszik, hogy a dinamika nagyon csapong. Egyszer őrült rohanás van, azután hirtelen nyugi, majd jön egy adag parkour téboly. Annyira lehetetlen, hogy megborít. Szubjektívkamera-rajongóknak alapmű.

Én azt mondom, ilyennek kell lennie egy akciófilmnek. Folyamatos a pörgés, nincs üresjárat, nem csak a főszereplőnek, de nekünk sincs időnk pihenni. Eleinte az ember csak kapkodja a fejét, hogy most mi van? Ez a film tényleg olyan, mint egy videójáté... Többk. Nem csak a kameranézet miatt, de a történet alapján is. Ami szerintem meglepően jó, annak ellenére, hogy egyszerű. Nekem nagyon adta. Nem kell itt mélyenszántó gondolatokat keresni, csak élvezni kell a bunyót, a lövöldözést és a fröcsögő vért. Ez(ek) a Jimmy fazon(ok) is nagyon ott volt(ak). Ő az egyedüli, aki kicsit lazít a filmen. Szinte az összes alakja jó volt és az átváltások is tettszettek. Megértem, ha valakinek nem nyerte el a tetszését. Újdonságok mindig megosztják a nézőket. Kicsit valóban kellemetlen volt a helyenként rángatózó kamera és valaki ez nem bírja, nem szereti. Azt viszont nem értem, hogy miért kellett egy Tim Roth kaliberű színész erre az apró jelenetre? Lehet csak marketing fogásnak szánták. Rajta kívül ugye Sharlto Copley-t lehet kiemelni, akit ugyan már láttam pár filmben, de eddig (talán a Szupercsapaton kívül, bár ott sem volt különösen jó) nem alkotott olyat, ami miatt emlékeznem kellene rá. Azért ez most megváltozott.

Egyedi formátumú orosz–amerikai akciófilm, ami az FPS-játékok belső nézetét ülteti át nagyvászonra, így a néző a főhős szemén keresztül éli át a film minden pörgős és erőszakos momentumát. A stílus kompromisszummentesen adrenalinlöketes, vizuálisan ú... Többjszerű és durva, helyenként groteszk humorral fűszerezve. A cselekmény önmagában sablonos: Henry egy kiborgként ébred, emlékek nélkül, és elrabolt feleségét üldözi egy telekinetikus főgonosz, Akan ellen küzdve, miközben az abszurd karakterű Jimmy többször mellé szegődik. A karakterek főként archetípusok, Henry pedig személytelen, mivel néma, így a néző könnyen azonosulhat vele. A színészi játék Sharlto Copley őrült figuráiban élvezetes, de a többiek háttérbe szorulnak. A forgatókönyv céltudatosan egyszerű, a rendezés viszont lendületes, bátor és látványos: a GoPro-stílusú, szubjektív kamera egyedi élményt nyújt, bár egyesek számára fárasztó vagy zavaró is lehet. Objektíven nézve a film technikai bravúr, szubjektíven azonban főleg akció- és videojáték-rajongóknak ajánlható, akik bírják a tempót és az erőszakot, céltudatosan szórakoztat, de tartalmilag keveset nyújt.

Látom, hogy a vélemények megoszlanak, és elég szélsőségesek. Ilyennek képzelek egy kokainfogyasztás utáni állapotot. Ez valóban pörög végig, de értelme nem sok van... Nagyjából a feléig küzdöttem, hogy nézzem... Azon kívül, hogy egy FPS játékot látok színészekkel forgatva, a játékokra jellemző pörgéssel, telerakva alpárisággal, nem sokat tudok írni róla. Aki epilepsziás, szerintem bele se kezdjen, rohamot kap a rengeteg képrángástól és villogástól. Szerintem ha valaki ilyesmire vágyik, akkor leül egy jó FPS játék elé, és kitombolja magát... Amúgy a film lehet, hogy jó... Az értékelésem az én véleményemet tükrözi, nem egy kiművelt kritikusként vagy esztétaként foglalok állást. Szóval nekem nézhetetlen.