Karácsonyi rablás

Én is egyetértek azzal, hogy egynek elmegy. Szerintem nem volt olyan unalmas. A főszereplő egy nagy üzletben dolgozik, aminek a kirablását együtt kitervelik egy hapsival, aki megzsarolja, de valahogy sosem úgy jönnek össze a dolgok, ahogy eltervezték... Több őket, és a végén még egy plusz csattanó is kiderül. Karácsonyi filmnek viszont nem mondanám, csak annyira karácsonyi, hogy a karácsonyi hajrában történnek az események. Így ez egy kicsit megtévesztő. De egyszer-kétszer tudtam rajta nevetni is, ma már az is valami.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

A Jingle Bell Heist kellemes meglepetés volt a karácsonyi filmek között. Nem próbál meg világot váltani, de végre nem is ugyanazt a sablont kapjuk századszor: nem a „találkozik a pékfiúval a nagyvárosi menedzserlány” típusú történet, hanem egy kicsit izgalmasabb, egyedibb irány. A film sztorija alapvetően korrekt, könnyen fogyasztható, és bár a vége kicsit kiszámítható, azért sikerült egy olyan csavart beletenni, amitől mosolyogva bólintasz. A főszereplők közti dinamika működik, van kémia, van lendület, és ami külön öröm: nem csak a szerelmi szál viszi a hátán az egészet. A film valódi, életszerű problémákat is felvet, mint a család, a felelősségvállalás, vagy a „mindent elölről kezdeni” félelme. Ettől sokkal emberibb és szerethetőbb lesz, mint az utóbbi évek karácsonyi filmtermésének nagy része. Összességében a Jingle Bell Heist egy aranyosan kiszámítható, de mégis friss hangulatú ünnepi film, pont az a kategória, amit egy téli estén jólesik bekuckózva megnézni, kakaóval, cicákkal, takaróval. Nem váltja meg a műfajt, de végre nem is próbálkozik vele: egyszerűen csak jól esik.

Nulla sztori, nulla karácsonyi hangulat, nulla színészi játék.

Akinek van felesleges másfél órája, annak háttérzajnak elmehet vagy a vasárnapi ebéd után támogatja a kajakómás szundikát.