Nem vagyok filmesztéta, nem jártam filmelméleti szakra, mégis évek óta figyelem, mitől lesz egy történet maradandó. Vagy éppen felejthető.
Ez a hely azoknak szól, akik szeretik a dráma szagát, a vér illatát, és a csendes jelenetek súlyát.
És azoknak is, akik szerint egy sokat szidott tinihorror is lehet kultikus, ha jól nyúlunk hozzá.
Szeretem a régi klasszikusokat. A modern slasher visszatéréseit. A grunge-lélekre írt adaptációkat.
Ha te is úgy gondolod, hogy néha a „rossz” filmek is mondanak valamit, és hogy egy karakter arckifejezése többet elárul, mint tíz oldal dialógus – akkor talán jól fogod magad érezni itt.
Szóval köszi, hogy benéztél. Tényleg.
Még nem erősítetted meg az e-mail címed!
Kérjük, lépj be a levelezési fiókodba és a regisztrációkor kapott e-mailben kattints a megerősítő linkre.
Ha nem kaptál ilyen e-mailt, akkor kérjük, kattints a lenti "Megerősítő e-mail újraküldése" gombra.
NA Az oxfordi évem (2025)
Az Oxfordi évem pont az a film, amit egy forró nyári estén bekapcsolsz egy pohár borral, és mire észbe kapsz, a végén ülsz könnyes szemmel, csendben, és azon gondolkodsz,... több»