ozemarkuseva

Pusztító
A Ladies First tipikusan az a film, amelynek az ember két okból várja a végét: egyrészt azért, mert szeretné, ha már vége lenne, másrészt azért, mert reménykedik benne, hogy a végére csak előkerül valami váratlan fordulat, egy ügyes csavar vagy legalább egy olyan befejezés, ami új megvilágításba helyezi az addig látottakat. Sajnos egyik sem történik meg. A film az első perctől kezdve egyetlen, jól látható irányba halad, és onnan egy pillanatra sem tér le. Nincsenek valódi meglepetések, nincs feszültség abból, hogy vajon merre fordul a történet, mert szinte minden esemény percekkel előre megjósolható. Olyan érzés nézni, mintha a forgatókönyv folyamatosan a legbiztonságosabb döntéseket hozná.... több»

Még mindig rendel...
A hegyi doktor tipikusan az a sorozat, ami nem akar többnek látszani annál, ami és talán pont ezért működik ennyire jól. Bár mára már kissé túlnyújtottnak érződik, még mindig van benne valami szerethető stabilitás és emberközeliség, ami miatt könnyű újra és újra visszatérni hozzá. A sorozat egyik legnagyobb erőssége, hogy meglepően életszerű történeteket mesél el. Nem csak a betegségekre vagy az orvosi esetekre koncentrál, hanem arra is, hogyan hatnak ezek az emberek kapcsolataira, családjára vagy mindennapjaira. Sokszor pont azok a részek működnek a legjobban, amikor nem maga a diagnózis a lényeg, hanem az érzelmi háttér mögötte. Martin Gruber karaktere emiatt sokkal több egy egyszerű „tév... több»

A Thinner és a The Substance szerelemgyereke
A Thinestra tipikusan az a film, ami nagyon szeretne sokkoló és mély lenni egyszerre, csak közben valahol elveszíti a saját identitását. Az egész olyan, mintha a The Substance és a Thinner szerelemgyereke lenne, csak sajnos messze nem olyan erős, mint bármelyik inspirációja. A testhorror-elemek, a fogyás köré épített önutálat, a társadalmi nyomás és a torz testkép mind működhetnének papíron, de a film végül inkább öncélúan undorító lesz, mint valóban nyugtalanító vagy elgondolkodtató. Pedig az alapötletben lett volna potenciál. A főszereplő karakterében megjelenik szinte minden, amit a modern szépségkultusz kitermelt: az önbizalomhiány, a fogyással való kényszeres harc, az önmaga iránti gyű... több»

On! Campus
A Off Campus számomra kellemes meglepetés volt, főleg úgy, hogy a könyveket nem olvastam előtte. Könnyen lehetett volna egy újabb sablonos, romantikus, egyetemi sztori, de szerencsére ennél sokkal több lett. A karakterek közti kémia végig nagyon működik, ettől az egész természetesebb és szerethetőbb lett. Emellett a soundtrack is brutálisan jól el lett találva, külön öröm számomra, amikor egy sorozat zenéi ennyire hozzá tudnak adni a hangulathoz. Azóta is hallgatom őket, szóval nálam ez egyértelműen betalált. Külön tetszett, hogy bevállalós tudott lenni, mégsem ment át üres provokációba. A lazább, szexibb részek mellett megvolt benne az érzelmi mélység is, ami miatt a karakterek és a kapcsol... több»

Ennek az ördögnek még mindig jól áll a Prada
A "The Devil Wears Prada 2." összességében kellemes folytatás lett, nem váltja meg a világot, de meglepően szívmelengetőre sikerült. Különösen azokban a jelenetekben működik igazán, ahol Stanley Tucci karaktere kerül előtérbe. Látszik rajta, mennyire élvezte, hogy újra Nigel bőrébe bújhat, és ez a lelkesedés gyakorlatilag az összes visszatérő szereplőn érződik. Meryl Streep továbbra is zseniális, és Miranda karakterét szerencsére nem zsigerelték ki, hanem megkapta ugyanazt az elegáns, rétegezett ívet, ami miatt az első részben is ennyire működött. És igen, még mindig elképesztő a jelenléte. A film kellően nosztalgikus, de közben próbál új dolgokat is behozni, változó sikerrel. Andy karakte... több»