A megbízás

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

A Task pontosan az a fajta sorozat, ami nem akar megfelelni a rohanó, klisékkel teli trendeknek. Ez egy lassan építkező, mélyen emberi történet, ahol minden szónak, minden pillantásnak súlya van. Mark Ruffalo ismét zseniális: egy melankolikus, megtört, mégis szerethető karaktert hoz, akinek már a jelenléte is megnyugtató. Mentor, apafigura, de közben egy sebzett lélek, aki kétségbeesetten keresi a feloldozást, és pont ez a kettősség teszi annyira emberivé. Robbie karaktere (akit Debreczeny Csaba fantasztikus szinkronja még tovább emel) az a tipikus antihős, akit elsőre nehéz hová tenni, de mire észbe kapunk, már vele izgulunk, és próbáljuk megérteni, miért teszi, amit tesz és túlzás nélkül mondhatom, hogy szurkolunk neki. Az írók bravúrja, hogy morális határokat feszegetnek anélkül, hogy bárki felett is ítélkeznének és ez nagy szó. A Task nemcsak a drogkereskedelemről és a korrupcióról szól, hanem az emberekről, akik ezek mögött a történetek mögött állnak. Minden szál, még a magánéleti is, a helyére kerül a végére, és nem tűnik időhúzásnak, inkább gondosan megtervezett alapozásnak. Rég volt olyan sorozat, aminél ennyire tűkön ülve vártam a következő részt. Még a lassabb tempó is jól áll neki, mert hagyja, hogy leülepedjen bennünk minden döntés, minden veszteség.

Nagyon kíváncsi voltam, mivel kedvelem Mark Ruffalót és az HBO sorozatai általában nem rosszak. De az első rész alapján ez a produkció csak simán unalmas. Azon kaptam magam, hogy takarítani kezdek közbe. Pedig rühellek takarítani.

Lasan induló krimisorozat a szokásos - de nem feltétlenül rossz - klisékkel. Mindenesetre várom a folytatást, még lehet belőle valami jó.