A megbízás

Eredeti és érdekes feldolgozás.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

A Task pontosan az a fajta sorozat, ami nem akar megfelelni a rohanó, klisékkel teli trendeknek. Ez egy lassan építkező, mélyen emberi történet, ahol minden szónak, minden pillantásnak súlya van. Mark Ruffalo ismét zseniális: egy melankolikus, megtör... Többt, mégis szerethető karaktert hoz, akinek már a jelenléte is megnyugtató. Mentor, apafigura, de közben egy sebzett lélek, aki kétségbeesetten keresi a feloldozást, és pont ez a kettősség teszi annyira emberivé. Robbie karaktere (akit Debreczeny Csaba fantasztikus szinkronja még tovább emel) az a tipikus antihős, akit elsőre nehéz hová tenni, de mire észbe kapunk, már vele izgulunk, és próbáljuk megérteni, miért teszi, amit tesz és túlzás nélkül mondhatom, hogy szurkolunk neki. Az írók bravúrja, hogy morális határokat feszegetnek anélkül, hogy bárki felett is ítélkeznének és ez nagy szó. A Task nemcsak a drogkereskedelemről és a korrupcióról szól, hanem az emberekről, akik ezek mögött a történetek mögött állnak. Minden szál, még a magánéleti is, a helyére kerül a végére, és nem tűnik időhúzásnak, inkább gondosan megtervezett alapozásnak. Rég volt olyan sorozat, aminél ennyire tűkön ülve vártam a következő részt. Még a lassabb tempó is jól áll neki, mert hagyja, hogy leülepedjen bennünk minden döntés, minden veszteség.

Ez egy nagyon jól összerakott sorozat. Egyszerű, mint a faék (nem is a szükségtelenül felhalmozott csavaroktól lesz egy film működőképes) de a színészi játék, a cselekmény szuper. Tanmese a bosszúról és arról, mit érünk el vele. Mark Ruffalo nagyon h... Többiteles most is, rengeteg információt átad pusztán a mimikájával és apró gesztusaival. Érzelmes, mély és sokat ad nézőnek minden téren. Megható, izgalmas, vicces... ilyen egy jó sorozat!! Semmi sallang, csak a lényeg, repül is a kedvenceim közé. ;) Csak ajánlani tudom!

A Task egy takarítós, főzős sorozat. Tipikus detektívmese ez, tipikus karakterekkel az amerikai kisvárosokból. FBI ügynökök, drogdílerek, bandák és átlagemberek küzdenek a saját igazságukért. Azonban a sorozat minden elemébe annyi melodrámát tuszkolt... Többak, hogy egy idő után iszonyatosan hiteltelennek hat, hogy minden egyes szereplő valami traumával küzd, halottai vannak, vagy szerelmi bánata van. Ezek nem hatnak valódi karakterépítő elemnek, inkább az a hátas, mintha a sorozat mindig maximális drámamennyiséget akart volna beletölteni a jelenetekbe. Egy ponton már nevetséges, hogy két átlagos karakter dialógusa ismét sírással ér véget, már a sokadik alkalommal. Senki sem beszél egymással úgy, mint két átlagos ember, csak ilyen túltolt "gyerekkoromban ez a trauma ért"-dialógusok vannak. A rengeteg melodrámában szinte teljesen felszívódik a sorozat tényleges cselekménye, ami drogügyletek és emberrablás körül forog. Ez nem igazán tartalmaz új vagy meglepő dolgokat, és a csavarok is nagyon gyengék. Tipikus Netflix-tartalom ez, pár erős alakítással, de az egész történet annyira mesterkéltnek hat, hogy nehéz komolyan venni, és az erőltetett érzelmi manipulálás-részeket a vége felé már inkább skippeltem.