Vélemények (3)
Utóbbi években az anime is az amerikai filmgyártást majmolja: unalmasak, sablonosak, semmi eredetiség. A JoJo sorozat üde színfoltja az anime világának, ez az egyedi és néha tényleg bizarr, korokon átívelő epikus mestermű.
Hogy tényleg bizarr-e? Igen, az. A későbbi évadokban a karakterábrázolás eléggé, hogy is mondjam, homoerotikus, a karakterek mozgása, sőt inkább (ikonikus) pózaik pedig rá is fejelnek erre. Az a beteg zsenialitás viszont, ami összeköti a Joestar család különböző nemzedékeit a különböző korokkal és különböző élethelyzetekkel, gonosztevőkkel, az valami példátlan az animék világában. Ami pedig szintén példátlan, az maga a szokatlan alapfelállás, ami nem egy főszereplőt, hanem egy családot követ nemzedékeken, korokon és kontinenseken át. Ez nem az az anime, ahol a főhős elmegy a hegyekbe edzeni, hogy felkészítse egy mester a gonosz ellen, mert itt nem a fizikai erő számít, hanem az ész, a taktika és a ravaszság. A JoJo világában a képességek sokszínűségének nincs határa, aki figyelmetlen, ostoba vagy nagyképű, az bármikor veszíthet egy fizikailag gyengébb, de mentálisan erősebb ember ellen. S nemcsak a korok, a helyszínek, de maguk a JoJók is különbözőek, ahányan vannak annyiféle ambícióval, lehetőséggel és személyiséggel rendelkeznek. Erősen ajánlott olyan anime rajongóknak, akik beleuntak a shonen animék/mangák sablonjaiba és egyforma karaktereibe. A JoJo az ilyen emberek animéje. Szokatlan, váratlan és bizarr.
