Paul Sneijder új élete

Kimondottan intelligens film. Paul Sneijder képes megszabadulni attól a tehertől, amit a társadalom a legtöbb emberre fölöslegesen rárak. A státusz kényszere őt már nem izgatja, és őszinte lesz saját magához. Ez az a felszabadító erő, ami neki a boldogságot, családja többi részének pedig a megvetést és az értetlenséget jelenti. A film figyelmeztet bennünket arra, hogy melyek a valódi értékek. Kár, hogy ilyen filmet tíz évenként egyszer lát az ember...

Mint a francia filmeknek általában, ennek is megvan a sajátos hangulata. Kissé vontatottan indul a film, a vége fele azonban már kimondottan izgalmasra váltott.

Eleinte irtó meggyőzőnek tűnő filmről van szó, aztán hirtelen átvált egy igen depresszív hangulatú valamibe, kicsit csalódtam Thierryben Lermittben...

Eleinte biztos voltam benne, hogy elkapcsolok, mikor néztem, aztán valami mégis megálljt parancsolt ebben. Megvolt a maga hangulata, és az események is kezdetek szépen kibontakozni, a jó kis depressziós montreáli időben.