2026.09.17 07:42 A Madár Olvasottság: <100x
0

Hülye vagyok, megnéztem

Van az a film, amelyik rossz, illetve van az, amelyikben valami egészen elképesztő módon sikerül elb@szni egy zseniális alapötletet. Az Oak Street vége nálam egyértelműen a második kategória.

Hirdetés

Az első percekben kiderül, hogy a film készítői egy fontos dolgot nem egyeztettek le egymással, mégpedig hogy mit is kellene éreznünk ezek iránt az emberek iránt. Másfél órán keresztül egy olyan családot kell követnünk, amelynek tagjai külön-külön is idegesítőek, együtt pedig egy orbitális mentális katasztrófa. Amolyan balf@sz, kretén, agy nélküli família, gondosan telepakolva minden létező klisével. Folyamatos üvöltözés, értelmetlen döntések, nulla önálló gondolat. És nem, ezen még az sem segít, hogy az egészet ráöntötték a nyolcvanas évek hangulatára. Attól sajnos nem lesz szerethető valaki, hogy retró pólót adunk rá.

Hülye vagyok, megnéztem

Ewan McGregor nem tűnt apának, sokkal inkább úgy nézett ki, mint a saját gyerekei kamaszodó bátyja, akit valamiért véletlenül a családi vészhelyzet kellős közepére kevertek. Anne Hathaway pedig nagyjából egy harminckilós koplalómodell benyomását kelti, akiről nehéz elhinni, hogy egyáltalán elbír egy fegyvert, nemhogy használni tudja. És közben dinoszauruszok vannak odakint. A világ gyakorlatilag összeomlik, körülöttük őslények grasszálnak, az emberek a túlélésért küzdenek, de anyuka egyik legfontosabb problémája, hogy apuka whiskey-t ivott. A másik pillanatban pedig már az a tragédia, hogy elázott a kézirata. Igen, dinoszauruszok, világvége és közben: „Apa, megint ittál.” Bravúros.

A túlélőbázis külön tanulmány. A készítők szerint egy szöggel odab@szkodott deszka az ablakon körülbelül Fort Knox és Mordor védelmi rendszerének kombinációja. Aztán a kislány egyetlen mozdulattal letépi az egészet. Ezek után már tényleg csak azt vártam, mikor nyitják ki a bejárati ajtót egy „Tessék, kedves dinoszaurusz, erre tessék!” felkiáltással.

Az egész film tele van ilyen pillanatokkal. Nem az a baj, hogy vannak benne hülye döntések, hanem az, hogy kizárólag hülye döntések vannak benne. Olyan karakterek mozgatják a történetet, akik mintha minden jelenet előtt közösen megbeszélnék, hogyan lehetne a lehető legrosszabb dolgot csinálni.

Adott egy dinoszauruszokkal teli, összeomlott világ, egy család, amely megpróbál túlélni. Rengeteg lehetőség karakterdrámára, feszültségre, horrorra, kalandra, akár még valódi érzelmekre is. Csak hát ehhez meg kellett volna írni. Ha szerethető, vagy legalább érdekes karaktereket kapunk, akikért lehet izgulni, ha a család döntéseinek van valamiféle belső logikája, ha a túlélés tényleg túlélésnek érződik, ha a világ szabályait következetesen lefektetik és betartják, ha a készítők nem nézik teljesen hülyének a nézőt, akkor ebből bizony egy kurv@ jó film is lehetett volna. Csak itt mindenből a leggyengébb verziót választották. A dinoszauruszok pedig... hát, kérem szépen, ultra gagyik. Olyan érzés, mintha egy minimál költségvetésű Jurassic Park-paródiából tévedtek volna át. Az Oak Street vége számomra egy foshalmaz.

akció | kaland | misztikus

Egy rejtélyes kozmikus esemény kiragadja az Oak Streetet a kertvárosi környezetéből, és ismeretlen helyre sodorja. Egy család hamar rájön, hogy a túlélésük azon múlik,... több»

0