Szabadúszók

Ugyanarról a témáról szinte ugyanabban az évben két különböző nemzetiségű film készült. A másik a „Férfiak fecskében” címet viseli. Bár gyakori szokásom, hogy megnézzek azonos témájú filmeket, most ez a látott egy is untig elég volt. Ennyi frusztrált, lúzer szereplő egy darabban szinte megfeküdte a gyomromat. Az üzenet ugyan számomra is átjött; egy kiválasztott, kedvelt időtöltés meg tudja változtatni a résztvevők depressziós életét, de pont a férfi szinkronúszás!? Ennek a viszonylag új sportágnak – szerintem - az egyik lényeges eleme a tökéletes testű hölgyek medencés produkciója. Itt pedig elhízott, pocakos, „úszógumis”, középkorú férfiak mórikálták magukat. Lehet, hogy már a ritmikus sportgimnasztikának is vannak hódolói a másik nemből? Egyetlen kedvelhető szereplője sem volt a filmnek, mindegyik súlyos lelki válságot élt át. A film igyekezett mindegyikük nyomasztó problémáját tisztázni, ettől túlságosan megnyúlt a műsoridő, ami erősen csökkentette a szórakoztatás lehetőségét. Viszont szerencsére nem voltak benne altesti poénok, ami mostanában olyan ritka, mint a fehér holló.

Nagyon szerethető film lett a Szabadúszók, ami intelligenesen jára körbe a kérdést, hogy mit is jelent férfinak lenni, és abszolút elrugaszkodva a kliséktől igen szórakoztató körítéssel ad választ, és bontja le a konvekciókat. Abszolút merem ajánlani... Több a megtekintését, kiemelkedik a francia vígjátékok közül, amik általában nem igazán a kedvenceim. De ez most pozitív kivéltel!

Kissé szkeptikus voltam a filmmel kapcsolatban, de így visszatekintve úgy érzem, nagyon sokat kaptam tőle. A történet kellőképpen drámai, de még így is árad belőle egyfajta életigenlés, amelyet abszolút a magamévá tudtam tenni. Remek volt!

Nekem alapból bejön ez a fajta humor, és ha ráadásul egy kis életszagú helyzettel is megfűszerezik, az szerintem alapból nem lesz egy rossz recept. Egy kicsit fura persze a történet és annak alakulása, de még így is nagyon lebilincselő volt.