Nem gondoltam volna, hogy egy olyan filmből, amiben egy srácot lenyel egy bálna, ennyire feszült és érzelmes sztorit lehet kihozni. A túlélésért folytatott küzdelem mellett az apa-fiú kapcsolat is fontos szerepet kap, ami ad egy plusz réteget az egésznek. Néhol kicsit túlmagyarázza magát, de a hangulata és a látvány simán elviszi a hátán.
Imádtam, hogy a film nem a szokásos fantasyvilágot hozza, hanem a filippínó mitológiából építkezik. A lények egyszerre cukik, bizarrak és néha tényleg para figurák. A történet közben a barátság változásáról is beszél, ami szerintem különösen betalálhat annak, aki már élt át olyan időszakot, amikor egy közeli ember kezdett eltávolodni tőle.
Ufff, ez a queer love story nagyon betalál. A két főhős között vibrál a kémia, és a hangulat… rettentő szép, a mid-century design betesz rendesen. És van benne valami felszabadító – mint ha licitálnál az érzelemre.
Dora karaktere egyszerre szórakoztató és elgondolkodtató. A sorozat humora fanyar, a történet pedig tele van meglepetésekkel. Egy igazi mexikói csemege.
77 Bálnahullás (2026)