Muriel (Daisy Edgar-Jones) és férje, Lee (Will Poulter) épp egy új közös életszakasz küszöbén állnak, amikor hirtelen betoppan hozzájuk Lee testvére, Julius (Jacob Elordi), fenekestül felforgatva mindent. Muriel titokban kettős életet kezd élni: egy váratlanul kialakuló szenvedélyes… Több
Huh… a trailer alapján „kissé” mást vártam – és, ahogy értesültem, nem csak én, hanem a közönség jó része is -, de a minőségi megvalósítás, a megfelelő mélység és a remek színészi alakítások miatt mégsem érzem magam csalódottnak, bár azt se állítanám, hogy néhány, kevéssé életszagú esemény/egybeesés, érzelmileg nem könnyen magyarázható motiváció, illetve egy-két történetszál elvarratlansága ne zavart volna. Mindazonáltal a történet érdekes, a karakterek „átjönnek”, a képi világ igen esztétikus, és nézőként szépen le lehet követni az érzelmi hullámokat. Feltűnő, hogy az utóbbi időben a színészek a meleg kapcsolatokat ábrázoló filmekben is mennyire „bevállalósak lettek”. Szakmailag nem találok ebben kivetnivalót, de heteroszexuálisként néha túl soknak éreztem a testi intimitás ábrázolását. Lehet, hogy csak azért, mert a) nem tudtam, hogy egy meleg témájú filmre fizetek be, b) szokni kell, c) prűd vagyok. És igen, igen, fel lehet hozni, hogy ezt Almodóvar már negyven évvel ezelőtt is sokkal arcbavágóbban művelte, de én ezt azóta se tudtam megszokni. Ilyen vagyok, nah… Igazából 70%-ra értékelném, de itt azt nem lehet, szóval négy csillagot adok, és megindokolom a fent említett pozitívumokkal.
Nagyon szép képek, de kicsit sterilek. Minahan rendezése túl visszafogott, mintha tévésorozatot néznél, nem filmet. A karakterek is jók, de nem kapod meg azt az érzelmi pofont, amit vársz. Összességében korrekt, de nem több.
Jó casting, Elordi meg Edgar‑Jones nagyon odateszik. A díszlet meg a zene is ütős, tényleg elvisz 1950-be. De a sztori néha kilép a saját árnyékából – mint ha nem tudná, mi akar lenni: érzéki dráma vagy karakterdráma? Nekem ez így középtájt lobog.
A film elején Julius elmondja Lee-nek és Murielnek, hogy hat hónappal korábban szerelt le a haditengerészetnél, és nem kapta meg a leszerelési díját. További magyarázatot nem adnak rá, de úgy tűnik, hogy vagy azért kapta a méltatlan elbocsátást, mert bűncselekményt követett el, például lopást, vagy azért, mert homoszexuális. Később Julius azt mondja, hogy a haditengerészeti szolgálata alatt egyszerre volt tolvaj és meleg. Az amerikai kongresszus a G. I. Billben garantálta a mustering out pay-t minden olyan háborús veteránnak, akit „nem méltatlan körülmények között” szereltek le. A nem kívánatos leszereléseket hivatalosan „sem nem becsületes, sem nem tisztességes” minősítéssel illették, de a Veteránügyi Hivatal minden ellátást megtagadott azoktól, akiket homoszexuálisként szereltek le, azzal az indokkal, hogy „tisztességtelen körülmények között” szereltek le. Bárkit leszerelhettek, akiről pszichiátriai vizsgálat megállapította, hogy homoszexuális vagy „homoszexuális hajlamokkal” rendelkezik, függetlenül attól, hogy az illetőről tudták-e, hogy homoszexuális cselekményt követett el.
Annak ellenére, hogy a marketing a hangsúlyt a Daisy Edgar-Jones és Jacob Elordi karakterei közötti kapcsolatra helyezi, Daniel Minahan rendező egy interjúban elismerte, hogy a filmben legfeljebb 15 perc képernyőidőn osztoznak egymással, ami kevés, tekintve, hogy a film összesen 117 perces. Bár Edgar-Jones és Elordi játsszák a főszerepet, történetük többnyire külön-külön játszódik, és Elordinak valójában több jelenete van a férfi szeretőjét alakító színésszel, Diego Calvával, mint Edgar-Jones-szal.
Még nem erősítetted meg az e-mail címed!
Kérjük, lépj be a levelezési fiókodba és a regisztrációkor kapott e-mailben kattints a megerősítő linkre.
Ha nem kaptál ilyen e-mailt, akkor kérjük, kattints a lenti "Megerősítő e-mail újraküldése" gombra.
On Swift Horses
