Imádtam, hogy nem akarta mindenáron elmagyarázni, hogy miért érezzük azt, amit érzünk. A három történetben ott a melankólia, a kis humor és az a különös érzés, mikor rájössz, hogy tényleg nem ismerjük annyira egymást. Néha viszont túl lassú volt, mint egy hosszú, csendes vonatút.
Jó casting, Elordi meg Edgar‑Jones nagyon odateszik. A díszlet meg a zene is ütős, tényleg elvisz 1950-be. De a sztori néha kilép a saját árnyékából – mint ha nem tudná, mi akar lenni: érzéki dráma vagy karakterdráma? Nekem ez így középtájt lobog.
A karakterek fejlődése hiteles, és a történetvezetés is jól felépített. Egy kellemes, elgondolkodtató néznivaló. Sokszor felnevettem rajta, szóval tudom ajánlani.
Bár szerintem voltak benne gyengébb részek, alapjában véve nálam nagyon betalált. Annyira erős a mondanivalója, hogy szerintem mindenki el tud rajta gondolkodni.
73 Father Mother Sister Brother (2025)