jazzy

Nagyon szép film, főleg akkor működik igazán, amikor nem akar mindent túlmagyarázni, hanem hagyja, hogy a zene és a képek vigyék a sztorit. A velencei hangulat brutál jó, és Cecilia karaktere is könnyen szerethető. Néha kicsit túl melodramatikus, de összességében abszolút megérte megnézni.

Nem az a tipikus “gazdagok problémái” film, inkább egy elég fanyar sztori hatalomról, pénzről és manipulációról. Néha olyan érzésem volt, mintha egy elit család valóságshow-ját nézném, csak sokkal stílusosabban. Az alakítások nagyon viszik a hátukon a filmet.

Egyszerre szívbemarkoló és vicces, meg tényleg olyan, mintha nagyon mélyről szólna. A halál témáját nem tragikusan adagolja, hanem picit lazán, emberi pillanatokkal, amitől végig képes volt elgondolkodtatni és mosolyra fakasztani egyszerre

Szép, lassú folyású kis melankolikus cucc – tök hangulatos a rózsaszínes San Diego meg a Las Vegas-i neonok között. De néha olyan, mint ha túlságosan finomkodna, hiányzik az igazi dráma. Elordi jó, Edgar‑Jones meg megragad, de valami kis plusz hiányzik.

A sztorik jók, de hiányzik az a nyers erő, amit egy élőszereplős verzió adna. Ettől függetlenül szórakoztató.