Mommy Blue

Lehangoló látni, hogy a fiú ennyire látványosan kimutatja, hogy csak kényszerből van az anyjával, és amilyen csúnyán beszél vele, szomorú. Für Anikó játéka lenyűgöző, mint mindig.

Jó film, és Für Anikó alakítása különösen erős, de nekem néhol túl sok volt a feszültség a szereplők között. Értem, hogy pont az a lényeg, mennyire nehéz egyszerre gyereknek és szülőnek is lenni, de néhány jelenetnél már elfáradtam. Ettől függetlenül örülök, hogy egy ilyen őszinte magyar film készült.

Őszinte érzések egy teljesen új helyzetben, amely megváltoztatja mind az anya, mind a fiú életét. Nyers, erős érzelmek, amelyek erősen betalálnak a nézők szívébe. Für Anikó és Vilmányi Benett között remek az összhang.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Az első nagyjátékfilmes rendezőnő ámulatba ejtően, stílusosan, finom részletekkel mutatja be egy manapság már nem divatos, összetartó család életét. Szeretettel, humorral szövi a történetet, amelyben szinte minden szereplő próbálja saját tűréshatárát... Több átlépve elfogadni és segíteni egymást. Mindenkiért egyenként is szorítottam, maradjon ez az összetartozás, és legyen valamiféle megnyugtató megoldás a patthelyzetben. Für Anikó élete legnagyobb szerepét úgy adja át, hogy nem fér hozzá kétség: ő valójában a tiszteletnek és elismerésnek örvendő, de személyes tragédiát megélő tanárnő. Vilmányi Benett pedig a Larry-ben már bizonyított, /sok nagy alakítás vár még erre a fiúra/, semmivel nem marad Für Anikó mögött, így ketten tökéletes páros. Waskovics Andrea nevével most ismerkedem, mindenesetre a valóságban ritkán ilyen megértő és elnéző egy pici gyermek fáradt édesanyja, remekel ő is a szerepben. Érzékenység, finomság, mélység szegődik útitársunkká ezen a filmes utazáson. Ajánlom a filmet.