Halj már meg!

Morbid címet választott Kamondi Zoltán, de bizonyára arra nem gondolt, hogy a film bemutatásának évében, 2016-ban már ő sem lesz az élők között. 55 éves korában váratlanul, szívelégtelenségben hunyt el. Életművéből ez az egyetlen – utolsó – film, amit láttam, nem is valószínű, hogy többet meg fogok nézni. Több filmes oldalon vígjátéknak sorolják be, de szerintem ez a műfaj megjelölés tévedés. Groteszk, szürreális elemek ugyan vannak benne, de alapjában véve egy cseppet sem mulatságos alkotás. A szívroham következtében meghalt Pócs Gábor mozdonyvezetőről furcsa és megdöbbentő tények derülnek ki. A filmben vannak érdekes mozzanatok, ilyenek például a megelevenedő, beszélő fényképek, vagy a különleges fényhatásokkal jelzett flashback jelenetek, de nem áll össze szerves egésszé. Pedig a szereplők mindent megtesznek a cél érdekében. Pócsné (Kováts Adél), a volt szerető, Marcsi (Ónodi Eszter) tehetségük javát bemutatják és a mellékszereplők, Molnár Piroska, Hegedűs D. Géza és az Alzheimer-kórban szenvedő Mama szerepében Törőcsik Mari jelenetei sokat emelnek a nívón, de nem eleget. Egy kusza, feleslegesen bonyolított történet került a nézők elé, amin az utolsó, csavaros kép sem tudott segíteni.

Két óra magyar filmek esetén sok tud lenni, ám most nagyon is magával ragadott a film. A színészek valósággal lubickolnak szerepükben, ami igazán élvezetessé teszi a filmet. De ez a film nem csak szórakoztat, hanem el is gondolkodtat.

Nagyon szimpatikus színészgárda! Alig várom, hogy lássam!...

alig várom ezt a filmet, imádom az érdekes családok múltjában kutakodó filmeket, és itt mesés a női vonal a szereplőgárdában