Szenvedélyes nők

Na, mint utólag kiderült, egy 2010-es cseh film remake-jét láttuk ma a moziban Herendi Gábor rendezésében, de ez most jól sikerült változat. Amikor nemrég ment a felhajtás a Futni mentem körül, azt nem tudtam ennyire lelkesen fogadni, de a Szenvedély... Teljes kritika

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

A Szenvedélyes nők egy igazán szívet melengető magyar film, ami megmutatja, hogy soha nincs túl késő újrakezdeni az életet, és hogy a nők ereje sokszor épp akkor mutatkozik meg, amikor minden széthullani látszik. A főszereplő, Lilla története egyszerre vicces, megható és nagyon emberi. Egy megcsalás, elhagyás után megtalálni saját magát nem könnyű az embernek, de neki sikerül. A film legnagyobb erőssége a színészek játéka. Balsai Mónika csodálatosan alakítja Lillát, egyszerre esendő és bátor, néha kicsit ügyetlen, de pont ettől szerethető. Básti Juli nagymamaként remek humorral és hatalmas szívvel van jelen. Lengyel Tamás zseniális a filmben (sose gondoltam volna, hogy meg fogom kedvelni, de ebben a szerepben hatalmasat alakított, így most a kedvenceim közé sorolhatom). A film hangulata könnyed, sokszor megnevettet, mégis van benne elég érzelem ahhoz, hogy megérintse a nézőt. A szerelmi szálak játékosak, a mellékszereplők színesek és élvezetesek. Nem akar nagyot mondani a világról, mégis fontos üzenetet közvetít. Önmagunk szeretete, az összetartás és a remény mindig lehet esély az új boldogságra. Az ember nem csak mosolyog, hanem kicsit magára is ismer, és az a jóleső érzés marad, hogy a változás, a nevetés és a szeretet mindig képes új lendületet adni az életnek.

Nagyon szeretem Herendi Gábor filmjeit. Először talán a Valami Amerika második részét (nem is az elsőt) láttam tőle, már akkor is tetszett, hogy a zene nagy szerepet kapott a filmjében. Tavaly a Futni mentem volt nagy kedvenc nálam, idén pedig a Szen... Többvedélyes nők sem okozott csalódást. A rendező tudja, hogy lehet megnevettetni a közönséget, tudja, hogyan kell szerethető karaktereket bemutatni a vásznon olyan élethelyzetekben, amelyekbe akár mi magunk is belekerülhetünk. Igaz, ez is egy adaptáció, de azt gondolom, hogy sikerült tökéletesen "magyarra" adaptálni. Aki szereti a rendező munkásságát, az szerintem most sem fog csalódni, és valljuk be: szükség van két óra önfeledt jókedvre és kikapcsolódásra.

Egy könnyed, kellemes hangulatú magyar vígjáték lett, ami főleg a karakterei miatt működik jól. Tetszett, ahogy a három generáció teljesen máshogy áll az élethez, mégis mindegyikük tele van saját problémákkal, bizonytalansággal és persze rengeteg humorral. A poénok legtöbbször ültek, és sokszor olyan helyzeteket mutattak be, amiket simán el tudtam képzelni a való életben is. A színészek nagyon jól hozzák a figurákat, mindenki kapott egy-egy emlékezetes pillanatot. A történet egyszerű, de pont ez teszi könnyen nézhetővé – nincs túlbonyolítva, csak szépen visz előre.