A nők megkísértése

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Ezt a filmet forgatja újra Herendi Gábor a Futni mentem után. Már azt sem értettem, bár ezt látva mégis tudom értelmezni, miért választotta. De azt, hogy ezzel mi a szándéka, elképzelni sem tudom. Egydimenziós (tudom, nincsen ilyen... de mától van) karakterek báboznak el szájbarágósan egy se nem humoros, se nem drámai történetet. Három nő, három generáció – talán ez csípődött be Herendinek – problémáival szembesülünk. Nagyi, anyu és az unoka. Anyut megcsalja apu a fekete munkatársnővel. Meglepetéééés! Sablonosabb rajtakapást nem is találhatott volna a forgatókönyvíró. Anyu összezuhan. Ekkor toppan be a fehérmájú nagyi és a hozzá igen erősen hasonlító csapodár unoka. Pasifogó akció indul... Keresik a megfelelő példányt. (Vajon ez ma működne? És nőkre vetítve mennyire verné ki a biztosítékot?!) Szokásos bénázások, némi helyzetkomikum, de egypár bohózat-poénon kívül semmi nem történik. Az unoka aktuális fiúja beszervezi idősebb kollégáját, hogy anyu ne maradjon már egyedül. Persze semmi sem úgy alakul, ahogyan szeretnék. A férfinek az unoka tetszik, az meg rá is állna a dologra, míg a történetben erősebb vonalra váltva a fiú anyura kezd hajtani. És annak ez bejön. Közben nagyi úgy váltja a példányait, mint zsenge leánykorában. Nyilván jön a konfliktus, ahogyan a "dráma szerkezete" előírja. Lebukás, sírás-nevetés... Majd egyszer csak vége a mesének, jóccakát! Ezt csak feljavítani lehet, annyira áttetsző és érdektelen. Talán Herendi életet lehel bele.