Maddalena, magatartásból elégtelen

Olaszország filmesei Mussolini idejében a vígjátékok külön zsánerét hozták létre. Ezek voltak az úgynevezett „fehér telefonos” filmek, melyeknek Dino Risi 1976-ban paródia formában emléket is állított. Az említett kellék ugyan hiányzik ebből az 1940-... Többben forgatott filmből, de az említett zsáner összes többi jellegzetessége megtalálható benne. Habkönnyű történet, viccesnek szánt jelenetek és a boldognál is boldogabb vég. Szinte hihetetlen, hogy ilyen filmek után De Sica nyolc évvel később megrendezte a „brüsszeli tizenkettő” listáján harmadik helyezést elért „Biciklitolvajok” című alkotását. Micsoda különbség van a kettő között! Legyünk jóhiszeműek; a korai filmek csak ujjgyakorlatok voltak a rendezői és a színészi tudnivalók elsajátításában. Művészi mondanivalót kár keresni bennük, hiszen a puszta szórakoztatás volt a céljuk, a néző beülve a moziba felejtkezzen el a mindennapi élet súlyos gondjairól. Néhány olasz filmtörténész pozitívnak ítéli meg az olasz és a magyar filmgyártás közötti korabeli élénk együttműködést, mivel nem a német propaganda-filmeket, hanem a magyar vígjátékokat részesítették előnyben. Szerencsére történelmi fordulat állt be Olaszország históriájában, a neorealizmus azóta is számos nem avuló kiváló filmmel képviselteti magát a filmművészetben.