Mocro maffia

Érdekes volt a cím, és elkezdtem nézni, aztán nem tudtam abbahagyni. Az első évad elsöprő volt, azt hittem, a végére mindenki meghal. Igen, a maffiában mindenki idő előtt hal meg, nem az ember számít, hanem a szervezet, annak kell tovább élnie, és lényegtelen, hogy ki élteti, férfi, nő, gyerek...

Igazából sohasem tudtam megmagyarázni magamnak, hogy valójában miért szeretem a maffiafilmeket. Nem vagyok egy erőszakos típus, nem vagyok sem agresszív, sem kíméletlen, de minden gengszterfilmet megnézek, ami elém kerül. Talán, mert érdekfeszítőek. Bepillantást engednek egy olyan világba, amely – szerencsére – a legtöbbünk előtt rejtve marad. Nos, a Mocro Maffia négy évadon keresztül mutatja be, hogy Romano és emberei évek óta hogyan folytatnak kokainkereskedelmet Amszterdamban. Az ellentétek, a piac felosztása és birtoklása gyilkosságokhoz, összeesküvésekhez és árulásokhoz vezetnek a rivális bandákkal. Minden lehetséges eszközt bevetve harcolnak az uralkodói címért, a „capo di tutti capi” rangért, vagyis, hogy ki tudja megszerezni a „minden főnök főnöke” elismerő címet. A sorozat összefogott, izgalmas és akciódús, ahogy ez elvárható a kategóriától. Nem dicsőíti az erőszakot, de olykor keményen valósághű. Nem éri el a Sopranos magaslatait, de van benne kraft és lendület. Egy hasonló című bestseller könyv filmes adaptációja. Aki szokott holland filmeket nézni, annak több „nagy” színész is ismerős lesz, de a kisebb alakítások is hitelesek. Összegzésképp, ez nem egy Narcos, de egy száz százalékban „made in Holland”, kemény, nagyon sötét sorozat, amely híven tükrözi mindazt, ami napjainkban simán megtörténhet és megtörténik.