Teljesen elképesztő... Mi mást mondhatnék? 32 éves férfi vagyok, és van egy lányom, ez a film nagyszerű volt, az elejétől fogva a képernyőhöz ragadtam, és a végén még mindig ott voltam, és meg sem mozdultam egy italért, vagy mosdóba menni. Leültem megnézni, pusztán azért, mert nem volt más dolgom. Ellentétben minden mással, amit láttam, ez a film a fiatal anya perspektíváját mutatta be, és valójában éreztem Jacey fájdalmát, mivel nem tudta, hogy szívesen vállalja-e a babáját, vagy titkolja. Azt is gondolom, hogy megmutatta, milyen hihetetlen áldozatokat hoznak az anyák; A legtöbb más film és műsor erről a témáról hideg anyákat mutat be, akik vagy kirúgják a lányukat, vagy neheztelnek rájuk, ha maradnak, ami nem mindig van így. Bárkinek ajánlom ezt a filmet, és remélem, hamarosan láthatom Danielle Panabakert valami másban, mivel a színészi alakítása felülmúlhatatlan. Nagyon érzelmesnek találtam ezt a filmet, és a vége felé majdnem könnyeztem, és gombóc volt a torkomban... Ezt nem szégyellem bevallani. Amit Jacey tett, az elképesztő volt, és nagyon kemény döntés volt számára, és úgy érzem, hogy tudok kapcsolódni ahhoz, amit ő érzett, ahogy én magam is voltam ebben a helyzetben.