Ellopták Jupiter fenekét

Amolyan Funés-féle humorú film. Kikapcsol, feltölt, szórakoztat, megnevettet. Hogy melyik szinkronnal tetszik jobban, majd eldöntöd, ha megnézed! Mert érdemes megnézni, annak ellenére, hogy egy múlt századi filmről beszélünk. Annie Girardot és Philippe Noiret alakítása remek. A történet aranyos. Igazából nem is értem, hogy miért nem vetítik gyakrabban ezt és az ehhez hasonló filmeket. Szóval filmre fel, és jó szórakozást!

Valamikor ’81-82-ben láttam, együtt a feleségem családjával. Ez nagyon nagy szó, hiszen ők moziban talán az ötvenes években jártak utoljára. Újranézve felértékeltem, elsősorban azért, mert nemrég olvastam Szabó Magda: „Zeusz küszöbén” című görög útir... Többajzát és a filmből némi bepillantást kaphattam Görögország szépségeiből. A történet is érdekes, a szereplők nagyon jók, Girardot, Noiret és Perrin pompásan játszik. Már csak a szinkronért is érdemes megtartani (Földi Teri, Bujtor István és főleg Szakácsi Sándor fergetegesen nagyszerű.) Egy kis kötözködés: Jupiter a római mitológia főistene, a görögök Zeusznak nevezték. Az emlegetett Aphrodité talált szoborrészletének hátsó fertálya meg nem lehetett a szerelem és a szépség istennőjének része, hiszen ahogy a végén kiderül egy márványból faragott fütyi átváltoztatja a szobrot a fiatal Zeusszá. A mostani szégyenletes színvonalú vígjáték behozatal kényszeríti rá a nézőket az évtizedekkel ezelőtt látott filmek gyakori újranézésére.

Mai szemmel nézve sok béna jelenet van a filmben. Az előző része jobban tetszett.

Már láttam párszor és igazi feltöltődést jelent számomra. Jó kis kaland, jópofa figurákkal, hihető sztorival. Az ilyen vígjátékok ritkaságszámba mennek, pedig nagy szükség volna rájuk.