Egy nap

A 2011-es Egy nap c. film polkorrekt sorozat-rebootját láthattuk 14 részben. Az indokolatlanul sok epizódszám ne legyen ijesztő, mivel a játékidő szerencsére rövid, ezért gyorsan lehet darálni, fél nap alatt az Egy napot. Az első rész számomra nagyon unalmas volt, majdnem ott abbahagytam, a többi nagyjából rendben van. Dexter karaktere az elejétől kezdve irritáló volt, mindig cigarettát vagy valamilyen alkoholt fogyasztott, majd később ezeknél rosszabb dolgokat is. Mia Khalifa hasonmás tanár- és írónő karakter a 8. részig volt szimpatikus. A zenék jók voltak, mindig az aktuális hangulatnak megfelelően szólaltak fel, és a romantikus szál sem az a zavaróan csöpögős. A befejezés már drámai, és az utolsó résznél a nosztalgiafaktor nagyon nyomasztó volt, ettől függetlenül a film még mindig sokkal jobb.

Én szerettem a sorozatot. Nem volt életem legjobbja, de volt benne valami melankolikus hangulat. Fiatalként teli élettel és álmokkal vágunk bele a nagyvilágba. Hiába vagy osztályelső, az nem garancia a sikerre. És bizony egyszer fenn, máskor lenn. Hirtelen jött siker, hirtelen múlik el. És azon kapjuk magunkat, hogy már nem is vagyunk olyan fiatalok, és elértünk egyáltalán valamit az életben? Boldogok vagyunk? Idősödünk, megváltozunk. Máshogy gondolkodunk, más lesz fontos. Átalakulunk belül és kívül. Megváltozik a testünk, amit nehéz elfogadni. És sokszor, amit keresünk, ott van az orrunk előtt, csak nem nem vesszük észre, és mire észrevesszük, lehet, már túl késő. Továbbá el sem tudjuk képzelni, hogy milyen fontos, hogy szerető és támogató emberek vegyenek körül, akikre mindig lehet számítani. Sokszor ezt teljesen természetesnek vesszük. Milliószor bizonytalanodunk el az életben, hogy vajon jól csináltuk? Mit kellene most csinálni? Az ilyen pillanatok a legtermészetesebbek, de ha van egy szerető közeg, az mindenen átsegít. Bennem ezeket az érzéseket hozta fel a sorozat.

Számomra ez abszolút kellemes meglepetés volt. Két fiatal feltörekvő és tehetséges színész egy számomra egyáltalán nem csöpögős romantikus történetben, ami sokkal többről szól, mint a felszíni romantika. Felnövés, traumák, humor, az élet úgy, amilyen... Több az valójában melodráma nélkül. Egy percig nem bánom, hogy esélyt adtam ennek, még akkor sem, ha nem ez lesz a Netflix legemlékezetesebb darabja.

Több, mint 10 évvel ezelőtt olvastam el a könyvet, és utána néztem meg a belőle készült filmet, így nagyon kíváncsi voltam, hogy a belőle készült sorozat milyen lesz. Kellemesen csalódtam, dacára annak, hogy a szereposztással kicsit sem voltam eléged... Többett, a filmben sokkal inkább eltalálták a két főszereplőt. Ennek ellenére a párbeszédek igazán jók voltak, a sztori szépen haladt, a zenéje nagyon tetszett, és minden benne volt, amit a könyv alapján a vászonra kellett vinni. Szerintem érdemes megnézni.

Nekem ez jobban tetszett, mint a film. Jobban átlátható volt, értelmezhetőbb, a film nekem túl összecsapott, itt legalább több részre osztották az évek múlását. Kiemelkedően jó alakítást nyújtott a Dextert alakító színész, nagyon eltalálták, imádtam.... Több Ellentétben az Emmát alakító színésznővel. Az még hagyján, hogy szegény külső alapján abszolút nem való filmvászonra, de egyszerűen semmi báj, semmi nőiesség, semmi kedvesség nem volt benne. Lenéző fapofa arccal, tátott szájjal, nem tudtam sehogy sem megkedvelni, teljesen életszerűtlen, hogy ebbe a nőbe bárki is ennyire beleszeressen. Anne Hathaway azonkívül, hogy nagyon csinos volt, még bájos és aranyos is, olyan karakter, akiről elhisszük, hogy jó kisugárzású és szerethető ember. Nos, ez a színésznő picit sem volt ilyen, ezért 4 pont.