Pola X

Leos Carax, aki Luc Besson, Jean-Jacques Beineix és André Téchiné mellett a a nyolcvanas években feltünt francia „legújabb új hullám” alkotói közé tartozik ezzel a filmjével nálam elérte, hogy a továbbiakban a rendezéseitől őrizkedni fogok. Az a jelz... Többő, hogy „lila” enyhe kifejezés erre a Melville adaptációra. Hosszú, óráknak tűnő snittek, motoros száguldások, szaggatott, semmitmondó párbeszédek teszik élvezhetetlenné a darabot. Ráadásul még a szinkronizálására sem sajnálták a pénzt. Mondjuk a minősége rettenetes, Széles Tamás és Fehér Anna csak saját magának suttog, de valószínűleg ők sem hallották saját szövegüket. Isabelle teljes sötétségben forgatott monológja, ahol még sötét foltokat sem lehetett látni túl sok volt nekem, a film törlése mellett döntöttem. Tragikus, hogy Guillaume Depardieu mellett az Isabelle-t alakító, orosz származású Jekatyerina Golubjeva sem él már, három árvát hagyott maga után. Szubjektív véleményem szerint a jó pár évtizeddel idősebb Catherine Deneuve összehasonlíthatatlanul tehetségesebb és szebb nála. A felderítetlen körülmények között 2011-ben elhunyt színésznő a filmben csak azért kapott szerepet, mert M. Carax beleszeretett. Nem szokásom abbahagyni egy megkezdett fiilmet, de ezt muszáj volt!