Az első világháború után az Adria felett nyüzsögtek a légikalózok, akik a védtelen utasszállító hajókat fosztogatták. A kalózok hírhedt ellensége Porco Rosso, aki valaha ember volt: az olasz légierő kitűnő pilótája. Egy légicsata egyedüli túlélőjeként végignézte társai tragikus
(Archívum)
FILMINFÓ
Író: Hayao Miyazaki
KULCSSZAVAK
Kissé zavaros, miért rakta a történetébe a malac alakot, bár maga a világa abszolút mágiamentes. Azt olvastam, "védőpajzs" meg "belső fejlődés" szimbolika. Hát, én szeretem a Mijazaki-filmek mágiáját (ami itt nincs), és kevésbé értékelem a bújtatott mondanivalót (ami itt a malacpofa). Nem túl nagy ívű történet nem túl nagy csúcspontokkal. Sőt, az olasz légierő megérkeztével az utolsó hepaj úgy bomlik fel, hogy mindenki szétszalad, és vége a történetnek. Most írhatnám azt, hogy az én happy endre vágyó lelkem azért kiszúrta a legendás vörös repülőgépet a végén, de valójában előzetesen hallottam róla valahol, csak ezért vettem észre. Egyszer nézhető darab, nem úgy, mint a Chihiro Szellemországban vagy a Nauszika – A szél harcosai.
"Inkább lennék disznó, mint fasiszta." A Nauszika után tovább mélyültem Miyazaki munkásságában, s a Porco Rosso mellett tettem le voksomat. Elöljáróban azt leszögezném, hogy továbbra is tetszik ez a fajta világlátás és filmkészítési hozzáállás, ami M... Teljes kritika
A leggyengébb Ghibli alkotásnak tartom. Számtalanszor kellett elkezdenem, mire sikerült befejeztem. Ez az egyetlen olyan Miyazaki film, amin bealudtam.
Porco Rosso "emberi neve" Marco Pagot, s egy olasz animátor után kapta ezt a nevet, akivel Hayao Miyazaki még a karrierje elején dolgozott együtt.
Porco Rosso rejtekhelyének megalkotásához a Horvátországhoz tartozó Vis sziget egyik partszakasza, a Stiniva-öböl szolgált inspirációul.