Puerto Ricó-i zsaruk Párizsban

Talán először láttam Luis Guzmánt vígjátékhősnek, pedig jól áll neki.

Ahogy már többször említettem, szeretem a francia vígjátékokat, és bár nem minden film ismert széles körben, én bárminek adok egy esélyt, ami szembejön velem. A Puerto Rico-i zsaruk Párizsban esetében viszont figyelmetlen voltam – azt hittem, egy francia komédia lesz, de ez valójában egy ízig-vérig amerikai film, ami sajnos nem is próbál kitörni a tucatakció-vígjátékok szintjéről. Luis Guzmán számtalan vígjátékban feltűnt már szórakoztató eredménnyel, de itt még az ő jelenléte sem volt elég ahhoz, hogy egy kicsit is viccessé tegye a filmet. A társa pedig teljes mértékben tehetségtelen, sőt, kifejezetten irritáló volt – egyedül Szabó Győző szinkronhangja adott neki némi pluszt. Ez azonban nem változtat azon a tényen, hogy a főszereplő páros egyáltalán nem működik, és a film humortalan marad. A történet szerint a Puerto Ricó-i zsaruk egy bűntény miatt érkeznek Párizsba, de sem a nyomozás komolysága, sem a hitelessége nem éri el azt a szintet, hogy akár csak minimálisan is érdekes legyen. A poénok szintje pedig ugyanolyan gyenge, mint maga a cselekmény. Bár a film rövid, ez sem menti meg attól, hogy kínosan unalmas legyen. Nem véletlen, hogy a 2015-ös film csak mostanában kapott egy kis figyelmet itthon – és teljesen világos, miért. Jobb lett volna, ha úgy marad.