Legénybúcsú

A Legénybúcsú számomra tipikusan az a film, amelynél az ember már az első tíz perc után érzi, hogy nem fog igazán összeállni. Pedig az alaphelyzet hálás. Barátság, esküvő előtti utolsó nagy buli, félresikló események , ebből rengeteg jó vígjáték szül... Többetett már. Itt azonban a lehetőség nagyrészt kihasználatlan marad. A történet kiszámítható, a jelenetek egymás után következnek valódi ív és feszültség nélkül, mintha egy színpadi poénfüzetet próbáltak volna mozgóképre erőltetni. A humor különösen gyenge lábakon áll. A poénok jelentős része fáradt, sokszor kínosan elnyújtott, és nem ritkán az az érzés támad, hogy a film maga sem bízik bennük eléggé. Emiatt kerül elő újra és újra az erőltetett testmutogatás, mintha ez önmagában helyettesítené a valódi vicceket vagy karakterépítést. Ez azonban inkább zavaró, mint felszabadító, és egy idő után inkább fárasztóvá válik. A színészi játék is vegyes képet mutat, van akinek az alakítása különösen kilóg lefelé. Candy szerepe egysíkú, a megszólalások modorosak, és hiányzik belőle bármiféle természetesség vagy hitelesség. Nem segít a filmen, hogy a karakter inkább díszletként funkcionál, mint valódi szereplőként, ami tovább erősíti az üresség érzetét. Összességében a Legénybúcsú egy hangos, de üres vígjáték lett, amely a könnyű szórakoztatás ígéretével indul, mégis ritkán találja el a humort vagy az érzelmi pontokat. Nem botrányosan rossz film, de elszalasztott lehetőség, több kreativitással, finomabb humorral és hitelesebb karakterekkel sokkal emlékezetesebb élmény lehetett volna. Így inkább egy gyorsan felejthető, erőlködő próbálkozás marad.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Ma elpukkantottunk két mafabos promójegyet erre az érdekességre. Nos, valahol feltétlenül megérte, na, de nem úgy, hanem amúgy. Azt gondoltam, hogy Szente Vajk tehetséges, mert néhány éve az egyik színinövendék megdobott jegyekkel a Puskás musicalre,... Teljes kritika

Na ezt tényleg nem vártuk: egy magyar vígjáték, ami nem csak trapikalacsonyos gúnyaroham, hanem tényleg képes meglepni. A barátság próbája kap kvázi főszerepet a káoszban, és miközben néha teljesen kaotikus lesz az egész legénybúcsú, sokszor tényleg szórakoztató, durván pörgős és simán visz időnként hangulatot.

Őszintén? Hittem, hogy több poén lesz. Vannak vicces részek és a sztori Balatontól a luxusig tényleg furán laza, de néha olyan érzés, mintha túl gyorsan akarnák elmesélni az egészet, meg kicsit ingatag a flow. Szóval simán jó egy este bulira, de nem lesz az év vígjátéka szerintem.