alexa84

Elvesztegetett este
Biztosan nem tett jót az sem, hogy későn kezdtem neki a filmnek, de már az elején olyan ordító hülyeségek voltak benne, amik teljesen kizökkentettek a filmélményből. Pl.hogy Kern 58 éves a szerepe szerint, pedig inkább passzolna a kb.100 éves anyjához, mint a feleségéhez. Attól a jelenettől pedig, amikor a fiatal nővérke nekilát Kernnek és csókolgatja a mellkasát, elővett a szekunder szégyen, meg valami gyomortájéki háborgás. Szóval már az elejétől az volt az érzésem, hogy ezt az egész filmet Kern akarta, és bár eddig azt hittem, ő egy jópofa ember, ezek után inkább azt érzem, igencsak sérült az önértékelése. A filmötlet is messze nem eredeti, de ettől még igenis lehetett volna nagyon jó, de... több»

Nagyon szép, kerek történet, csak ki kell tartani a végéig. Mondjuk én nem untam az elejét sem. A megerőszakolós jelenet testileg-lelkileg megviselt engem is, annak ellenére, hogy szerencsére sötét volt és viszonylag gyorsan „lezavarták”, mégis bakanccsal taposott a lelkembe. Törőcsik Franciska nagyon jól átadta az elveszettség érzését egy idegen helyen, ahol nem volt senkije, semmije, tökéletesen átéreztem a kiszolgáltatottságát. A fordulatokban örömömet leltem, és így lett szép, megható történet, aminek van eleje és vége. Ha már Franciska, akkor persze Törőcsik Marit nem illik kihagyni, már csak azért sem, mert a film során többször is úgy éreztem, le a kalappal, hogy ilyen idősen, betegen... több»

Nem is értem azokat, akik szidják a magyar filmeket. Mármint nem is akarom őket megérteni. Mentalitásban, kultúrában a magyar és úgy általában a kelet-európai filmek állnak hozzánk a legközelebb. Sokkal hitelesebbek, mint bármilyen nagyágyú hollywoodi klisétenger. Ebben a filmben két nagy balhorogtól az ember tényleg kifekszik. Ha átlövik a lábfejét, hatalmasat ordít és nem harcol tovább, van elég baja. Nem robbannak benne az autók, nincs mindentudó FBI, legyőzhetetlen szuperhősök, csak egy magyar valóságba ültetett krimi-dráma. Nem lesz kultfilm, de abszolút leköt, még az utolsó percekben is nagy az izgalom.

Tisztelgés a regény előtt
Amikor a Wicked 1.részére ültünk be a gyerekekkel, csak annyit tudtam róla, hogy az Óz, a nagy varázsló c.regényen alapul. Tetszett a plakátja, nagy durranásnak tűnt, nem volt kétséges, hogy megnézzük, pláne, hogy a kislányom egy időben minden este az Ózból meséltetett magának elalvás előtt. Az első rész látványos volt, de azért nem ájultam el tőle, és amikor a mozi végén kiírták, hogy „folytatjuk”, nem voltam benne biztos, hogy a 2.részre is jegyet váltunk...de nem bántuk meg! Mégis megtettük, talán mert elég nagy felhajtást csináltak körülötte, és ha már az első részt úgyis láttuk… (Hogy jobban képben legyünk, egy héttel a mozi előtt még egyszer megnéztük az egyest – másodszorra nem volt k... több»

Julia Roberts, az entellektüel
Azért nem szeretem azokat a filmeket, amelyekben hollywoodi nagyágyúk játszanak, mert az évek alatt túl elcsépeltté válik az arcuk, és képtelen vagyok nekik elhinni, hogy nem szerepet játszanak. Julia Robertsnél pláne nem értem, miért erőltetik ezt a komoly, intelligens, ügyvédnős-professzoros vonalat (A Pelikán ügyirat), baromira nem áll jól neki - inkább maradna a szokásos romantikus filmjeiben, az az ő közege. Bár az is lehet, hogy a magyar szinkronhangját választották meg nagyon szerencsétlenül - az első megszólalásánál ledöbbentem és a film végéig sem bírtam megszokni. Lehet, hogy az eredeti hangjával jobb, de annyi energiát nem ölök bele, hogy utánanézzek. A másik szánnivaló dolog a ... több»