Repülők, vonatok, autók

Sőt, egy egész fányi citrommal. Őrület, hogy mennyi cselekményt sikerült belezsúfolni ebbe a vígjátékba, ami inkább dráma jellegű road movie. Amennyi nyomorúság történhet, itt megtörténik. Steve Martin megkapta a sors forgatókönyvét, melyben a hosszú... Több szőrösön pörgetik a nap 24 órájában. Tulajdonképpen egy leépüléstörténetet láthatunk John Candy hathatós asszisztálásával. A két figura tökéletesen működik együtt. Ebben a filmben nincs komfortzóna. A sokszor megmosolyogtató jelenetek ellenére az író-rendező John Hughes elkövetett egy merényletet a nézők ellen. A végén egy olyan gyomrost küldött be, ami fáj. Ha azt hittük, hogy a film még nagyobb túlzásokba esik, ezen a ponton visszahuppanunk a valóság talajára, ami erősen keserű és talán egy kicsit mégis édes. Ez valamennyire fordítva is igaz. A címválasztás nem tűnik ötletesnek, inkább munkacím. Valamivel erősebb idegekre van szükség annak, aki olyan néző, hogy szereti beleélni magát a képernyőn zajló eseményekbe. Számomra kötelező darab. Többször is nézhető. Ajánlom nagyon. Utána meg elegendő alapot nyújt egy jó beszélgetéshez.

Nagyon szeretem az 1980-as és 90-es évekbeli amerikai vígjátékokat...nem tudom, de annyira más volt a stílusok, mint a mostaniaknak. Például ez is egy olyan vígjáték, amit akár az egész családdal, beleértve a gyerekeket is, le lehet ülni együtt és me... Többgnézni, mert biztos nem fog benne olyasmit hallani a gyerek, amit nem kellene. Én is azok közé tartozok, akik szeretik John Candy filmjeit, ebben is szuper volt. És hát Steve Martin, pedig szerintem azokban az években élte a filmes karrierja fénykorát, ugyan ez nem a legjobb filmjei közé tartozik, de valahogy ebben is meg volt az a "dilinyós" karakter, amiért számomra nagyon kedvelt. Vicces, szórakoztató és bár a történet kiszámítható, mégis van benne pár csavar, amire a néző nem számít. Egyetlen olyan "kis baki" volt, ami nagyon szúrta a szemem, hogy amikor a férj hazaért a családjához, miért nem ölelte át a gyerekeit, nekem a családapát kicsit rosszul játszotta, de nézzük el neki, hiszen ebben sok tapasztalata akkoriban még nem volt a való életben. Ezért a film lezárása nekem nem tetszett.

Azt nemigen értem, hogy miért lett belőle klasszikus darab, de egy könnyed, mai szemmel nézve kissé butuska, időnként szerethető, máskor nagyon idegesítő karakterekkel operáló road movie a Repülők, vonatok, autók! Ami miatt mégsem lehet haragudni rá,... Több az a John Hughes filmekre nagyon jellemző film végi tanulság, a szeretetről, elfogadásról, családról!

Csak Candy miatt próbáltam végignézni, de nekem nem igazán jött be ez a film. Átlag road movie.