Dumb és Dumber - Dilibogyók

A boldog tudatlanságról szól, néha sajnálni való, de közben nagyon hülye. Hála az égnek nem kell többször megnézni.

Pusztán két lehetőség van. Vagy ki tud az ember kapcsolni, és nevet egy jót, vagy inkább kikapcsolja pár perc után a filmet. Én az voltam, aki bármikor meglátta a tv-ben tudott/tud rajta nevetni egy jót, bárt hozzáteszem, vannak benne nagyon "elfárad... Többt", agyzsibbasztó jelenetek is. Lehet, azért is mosolyogtat meg, mert a 90-es években gyerekként eléggé sokszor volt lehetőségem megnézni, és jó erre visszagondolni. Jim Carrey nagyon sok jó filmben szerepelt azokban az években, és ez is hozzátartozik. Jeff Daniels mellett egy igen szórakoztató kis családi vígjáték lett belőle, sokszor nagyon jó jelenetsorokkal, úgymond olyan Carrey-s humorral, de voltak azért lapos, túltolt képsorok is, amiken ma már nem igazán tud nevetni az ember. Itt tényleg nem kell túlgondolni sem a cselekményt, sem a kivitelezést, pusztán élvezni kell, amit a két főszereplő leművel a film alatt. Azért itt nem egy-két jó húzásról beszélünk, hanem mind egyénileg, mind csapatban tudták hozni azt, amiért még mindig megnézzük, ha elcsípjük a televízióban. Gondolok itt egy-két jelenetre, ami máig belém égett: amikor megállítja őket a motorosjárőr, vagy amikor Aspenbe érnek megfagyva a kis robogón, de lehetne sorolni... Összességében egy jó kis vígjáték, ami meg tudja ma is nevettetni az embert.

Jim Carrey nagyon sokoldalú színésznek tartom és ebben a filmben is megmutatta tehetségét, egyszer nézhető vígjáték.

Jeff Daniels nem egy túl jó színész, és nekem itt is rettenetesen halovány, Carrey viszi a hátán őt is meg a produkciót is. Akkora baromság, hogy vegyük komolyan! Mindenkinek van létjogosultsága a földön. Ma már nem nézném meg, de annak idején okés volt.