Santita

Kevesen érzik majd azt az empátiát, akik hajlandóak a felszín alá nézni. Pedig ez a sorozat nem egy klasszikus, sajnálkozó melodráma, hanem egy hús-vér ember dühös, vágyakozó, olykor önző vagy éppen cinikus küzdelme a sorsával. Vállalja a szexualitását, ami még mindig tabu a képernyőn, ha kerekesszékes karakterről van szó, és sok nézőnek kényelmetlen lehet ezzel szembesülni. Santita nem akar áldozat lenni, nem a szánalomra építi az identitását, és ez a fajta nyers őszinteség néha ridegnek hathat a tökéletesre csiszolt rendezéshez szokott szemnek. Igaz, a rendezés néha döcögős, a tempó néha egyenetlen, de a mondanivalója nagyon erős– miszerint a MÉLTÓSÁG és a VÁGY nem tűnik el a mozgásképességgel együtt. Nem beszélve a fináléról, ahol a romantikus drámából egy kőkemény morális és etikai kérdésbe torkollik a történet, ez pedig az eutanázia témája. Szerintem jobb ez az átlagosnál!...