Simon mágus

Elmesélek egy régi-régi történetet. 1998 Párizs. Már alig emlékszünk milyen is volt. A város, az emberek, a divat, a technika. Egyszerre túl kifinomult és durva, ironikus és vásári. Valaminek a vége, de még semminek sem az eleje. Mint az ókori Róma i.e. 100 körül. Amikor megérkezett oda Simon Mágus, valahonnan a birodalom határvidékeiről... Az egész úgy indul, mint egy rövidhír az esti lapokból. Párizs. Bűneset, semmi nyom. A rendőrség tanácstalan. Ahogy azt titokban sokszor megteszik, egy "extraszenz" segítségéhez folyamodnak. A különleges képességű ember, külföldi, keletről jön és úgy nevezi magát, Simon. Ahogy megérkezik, megjelennek körülötte a csodavárók, a paparazzik, egy tanítvány, s felbukkan egy régi rivális, egy másik mágus is. Ő Párizsban él, sikeres és kifinomult, de titokban érzi, hogy Simon az igazi, ezért "máguspárpajra" hívja ki. Három napot kell eltölteniük a föld alatt, s harmadnapra "feltámadni". Simon belemegy. Hogy miért? Csak úgy. Nem nagyon érdekli, de ha már annyira erőlteti a másik, hát legyen. Ez személyiségének kulcsa, fáradt mágus, zárt és kedvetlen, szívesen lepihenne. Amikor a harmadik napon kiássák ideiglenes sírjából, és nem találják életben, szinte nem is csodálkozunk. Visszatemetik, ahogy azt előre meghagyta. Leszáll az éjszaka. A mágus egyedül fekszik a földben, egy idegen város kültelki pusztaságában. Jeanne, randevúra siet. Simonnal van találkája. Nem tud róla semmit, ő csak a férfit ismeri, akit szeret. A fagyott föld mozdulatlan. Aztán a mélyből tompa dobbanás. Még egy. Vékony repedés a földön. A mágus meghalt. De a férfi időben odaér a randevúra.