Somebody

Lehetett volna ez nagyon jó. A téma érdekes, a kivitelezés nem tetszett, rengeteg logikátlan cselekmény, kevés párbeszéd, ami miatt sok mindent nem értek. Annyira akartam, hogy tetsszen, de sajnos nem jött be. Pedig imádtam, hogy nem egy megszokott, visszafogott stílusú koreai sorozatot nézek. Van minden, meztelenkedés, rengeteg szex és vér. Igazából ebben ki is merül a sorozat, a történet cselekményszálai háttérbe szorulnak. A főszereplő alakítása 10 pontos! Az a beteg mosoly felejthetetlen! Ez az egyetlen, ami értékelhető.

Egy alkotás objektíven megítélhető, kritériumok alapján, de hogy kinek mennyire tetszik, az már erősen szubjektív, érdeklődés, élethelyzet és lelkiállapot-függő. A Somebody objektíven egy jó filmsorozat, szubjektíve én nagyon-nagyon szerettem, de megértem, ha nem bűvöl el hirtelen sokakat. Az izgalmas krimi téma ellenére is inkább belülre nézős, pszichológiai, lassú folyású. Persze, kinek mi adja az izgalmat: én igencsak feszítettnek és drámainak éreztem végig. Jól játszik az idővel, megfelelően adagolja az információkat, gondolkodtat, nem szájbarágós. Megmozgatja kicsit az agyat és a lelket, nem egyértelmű, mi legyen a véleményünk a szereplőkről és a történésekről. Elég kemény thriller, erős jelenetekkel, szex és vér, ugyanakkor egy különleges szerelmi történet is, végére erősödő lírai hangulattal. A főszereplő Asperger-szindrómás lány kapcsolatát látjuk egy sorozatgyilkossal(!), ami megváltoztatja apátiás, kívülállóként élt életét. Az addig ismeretlen érzések, a kötődés megélése önfelismerést és egy végső döntést eredményeznek számára, ami cseppet sem kiszámítható a nézőnek, ahogyan a hatása sem a főszereplő életére. Korea-kedvelőknek külön élmény a koreai sámánizmus megjelenése a filmben, érdemes utána olvasni a témának, akit érdekel.