Szarvasbébi - 1. évad

Sok véleményt elolvastam a sorozatról. Annyira vontatottnak találom, hogy képtelen vagyok nézni, ráadásul túlzás, netán még gyanús is, hogy a főszereplő 6 éven keresztül élt ebben az őrületben. Vagy ő maga is beteg elméjű, vagy ennyi idő kellett neki egy eladható sztori összerakásához. Lehet, hogy nekifutok még egyszer, van rá kb. 1% esély. Sajnálom, ha a véleményemmel bárkit megbántanék.

A Szarvasbébi egy vígjátéknak (is) nevezett dráma, nekem mégis úgy tűnt, mint a nyers igazságok kimondására hivatott pszichológiai történet, amin nehéz lesz őszintén nevetni. Két személy önpusztító, démonokkal küzdő, zavaros viselkedését láttam, személyes szócsatákat és „iPhone-ról küldött” fenyegetésbe illő üzenetek sorát. Hét epizódon keresztül csordogálnak a csatornalefolyó örvényében sodródva, egyre mélyebbre. Történetük a kétségbeesés, a szánalom, a gonoszság, az erőszakosság, az önpusztítás útján halad. A kifejezésmód ironikus szeretne maradni, de a vegyített elemek leuralják; kit ébren tartanak, ki belefárad. Nehéz kategorizálni, a sötéten komikus hangvétel mellett a szócsaták időnként borzasztóan realisztikusnak tűnnek. A karakterek nagyon jól megírtak, és az alakítások is zseniálisak. Mivel az összetett érzelmek hullámvasútként hatottak rám, néha kényelmetlennek éreztem a fordulatos sorozatot, de meg kell mondanom – számomra is érthetetlen módon – az érdeklődést végig fenntartotta.