Jópofa kis film, bizonyos jelenetei olyan érzéseket keltettek bennem, mintha a gyermekkoromba cseppentem volna vissza, egy-két dolog ismerősnek tűnt. A valósághoz képest szerintem az újságíró nagyon morózus volt, és vajmi keveset halljuk a hangját a filmben. Az autók tetszettek és a színészek is. Abszolút odarepít az időben a film, át lehet élni a kalandjaikat a főhősöknek. Az emberi természet viszont nem változik, ma ugyanez van, csak más témakörökben. Azt sajnálom, hogy a valóságban nem találta meg az újságíró a taxist, pedig évekkel később nagyon sokat kereste.
Ez egy érzelmileg igen megterhelő kemény film. Bár koreai szokáshoz híven könnyed hangvétellel indul, durvára fordulnak az események és nagyon nehézzé válik a vége felé. Sok kérdést felvet a hazafiasságról, a parancs vs emberség témakörét is körüljárja, és bepillantást enged egy olyan időszakba a koreai történelemben, amikor az emberek a demokráciáért küzdöttek. Papírzsepi nem árt hozzá, de nagyon-nagyon nem!
Még nem erősítetted meg az e-mail címed!
Kérjük, lépj be a levelezési fiókodba és a regisztrációkor kapott e-mailben kattints a megerősítő linkre.
Ha nem kaptál ilyen e-mailt, akkor kérjük, kattints a lenti "Megerősítő e-mail újraküldése" gombra.
