The Attacks of 26/11

Komolyan mondom, hogy nem értem. Ahogy az összekötő parancsnok (Nana Patekar) is ugyanezt mondta a bizottság előtt, amikor meghallgatták a 2008. november 26.-i mumbaii terrorista eseményekkel kapcsolatban. Nem értem, hogyan képesek emberek a vallási ... Többhitüket olyan fanatizmusba lovalni, hogy válogatás nélkül ölnek, ártatlanokat, asszonyokat, gyerekeket. 166 ember halt meg, és 238 megsebesült, miután 10 terrorista Mumbai 5 különböző pontján robbantásokkal, géppisztolyokkal figyelmeztetés nélkül ölt meg embereket. Két hotelben (Taj Mahal és Naiman, a Taj Mahalt megemlíti Gordon Ramsay is, amikor ott járt főzőcskézni) három napig kitartottak, mire a katonaság kifüstölte őket. Egyetlen ember maradt életben közülük, az ő szavait próbálta a parancsnok (meg én is) értelmezni, de csak ugyanarra a megoldásra jutottunk. Vannak emberek, akik annyira ostobák, hogy készek elhinni egy őrült hagymázos látomásait, aki kifacsarja a hitet, és hazudik a mennyországról. Az iszlám a legtoleránsabb vallás, éppen ezért tudják a tudatlanokkal elhitetni, hogy a szent háború (dzsihád) azért van, hogy ők a mennybe kerülhessenek. Pedig a Korán magyarázatai egyértelműek. Egyetlen ártatlan ember halála felér az emberiség halálával. Ennyire egyszerű. A 10 terrorista egyike sem értette meg. Én meg őket nem bírom ép ésszel felfogni. A film emléket állít az áldozatoknak, és azoknak, akik vallási meggyőződés, vagy hit megkérdezése nélkül az életüket áldozták, hogy mások megmenekülhessenek.