Vélemények (22)
A thriller és a horror is olyan műfajok, melyekben nagyon nehéz minőségit alkotni, női rendezők pedig sajnos ritkán nyújtanak kimagaslót ezekben a típusú filmekben. Ezúttal Jessica M. Thompson egy átlagnál alig jobb filmet rakott össze The Invitation (A meghívás) címmel. Ami jó benne, az nagyrészt Nathalie Emmanuel játéka. A csinos színésznő ugyanis valóban kitesz magáért. A script viszont gyengécske, a befolyásos, gazdag, arisztokrata fővámpírról, a neve Walter (Thomas Doherty), aki egyszerre sármos házigazda és férfias csábító is. Az igazán izgalmas jeleneteket egyszerűen felpuhították, felgyorsítva villanásban látjuk (de igazából nem látjuk). A női rendezés egyértelműen érezhető abban, hogy sokkal nagyobb hangsúlyt kap a szerelmi évődés a főszereplők között, mint a vámpír-támadások megmutatása. Ez a film egyszerűen túl puha és lájtos horrornak. Ugyanakkor a feszültség lassú és ügyes fokozása arra utal, hogy ha nem horrorként nézzük, élvezetes tud lenni. És megmutatja, hogy Jessica M. Thomson más műfajokban akár jó rendezést is felmutathat még. Értékelésem a filmre: 65%.
Jó film volt, habár nekem annyira nem tetszett, mint a feleségemnek, aki most nézi már másodszorra meg. Egyszer azonban érdemes megtekinteni mindenképpen.
Tipikusan egyszer nézhető kategória, de semmi nyomot nem hagy az emberben. Nem ragozom, mert lentebb teljesen jól összegezték, miért NEM jó ez a film.
Őszintén szólva egyáltalán nem volt rossz. Legalább volt egy összeszedett története a filmnek és nem az a tipikus, összedobott, úgymond ijesztgetős se eleje-se vége horror. A színészi alakítások is ott voltak. Bár tény és való, hogy nem volt fordulatos és kiszámítható volt. Ettől függetlenül abszolút nézhető volt.
