A kedvenc

Nehéz azt mondani nem top 10-es film 2019-ben!

Paródia elemekkel fűszerezett történelmi film, amiről igen nehéz eldönteni, hogy végülis mi akart lenni. Néha csak vakartam a fejemet, hogy mit is látok, mi lehetett is az elképzelés, és bár voltak számomra szórakoztató elemei, ráadásul a főszereplők... Többre sem lehet panasz, volt bennem némi kettős érzés a filmmel kapcsolatban, amit most nem is tudok kifejezni mással, mint egy közepes értékeléssel.

Yorgos Lanthimos jól illusztrálja a barokkot. Az egész azonban nem több puszta illusztrációnál. Felépítésében és dialógusaiban a film meglehetősen buta. Ennek kirívó példái az erőltetett fejezetcímek, amik közhelyes módon mindig valamely szereplő szá... Többjából hangoznak vissza. Ezbaz erőltetettség tükröződik a karakterek jelenethez nem illő, funkciótlan megmozdulásaiban, amelyeket a rendező talán helyzetkomikumként szánt, én mégis értetlenül és kényelmetlenül fészkelődtem a székemben. Ez az inkoherencia jellemzi a szereplők, főleg Colman játékát. A karaktere túl van játszva, egyszerűen egy felhízlalt gnóm, akivel - személyes tragédia vagy nem -, egyszerűen képtelen voltam együtt érezni. Sokszor volt olyan érzésem, hogy ez a nő annyira förtelmes, hogy szívesen löktem volna egyet rajta, amikor egy jelenetben le kívánt ugrani az ablakból. E filmet unos-untalan Mankiewicz Mindent Éváról című mesterművével vetik össze. Sok hasonlóság lehet, azonban egy különbség mégis van: míg Mankiewicz a maga szókimondásával is képes volt stílusos és elegáns maradni, ez a film erre teljességgel képtelen.