Egy disztópikus jövőbeli Londonban, ahol minden szociális lakást felszámoltak, Izi és Benji a The Kitchen lakói, egy olyan közösség, amely nem hajlandó elhagyni az otthonát.
(Hupka Adrián)
Egy disztópikus jövőbeli Londonban, ahol minden szociális lakást felszámoltak, Izi és Benji a The Kitchen lakói, egy olyan közösség, amely nem hajlandó elhagyni az otthonát.
(Hupka Adrián)Sajnálatos melléfogás. Felesleges volt sci-fi-ként eladni, mert alig van benne valami tudományos fantasztikus, de ami meg van, az megzavarja a drámát, ami szintén gyengécske lett ebben a produkcióban. Egy abszolút, közepesnek is alig nevezhető, felejthető film. Pedig volt benne potenciál.
A „The kitchen” című film egy kitalált vagy elképzelt társadalmi életforma Londonban, ahol negatív és elnyomó elemek diktálják a napi ritmust. Egy mese a tökéletlen világról, a megfizethetetlen lakhatásról, a szegénység és a gazdagság közötti szakadékról. Nem átlagos, ha úgy tetszik, nem közönségfilm, sok a meditatív képsor, erős a vizualitás és a művészi rendezés. Az elidegenedés fogalmát, a szívtelenséget ábrázoló effektusokkal szemben áll a közösséget szimbolizáló utolsó mentsvár, a „konyha”, amit bontásra ítél a városi hatóság. A disztópikus történetet fokozza még az emberi, érzelmességen alapuló személyes vonal; a szorgalmas Izi és a tinédzser Benji kényelmetlen kapcsolata. A nem könnyű film, elmeséli, amit akart, és nem mond semmi vigasztalót – inkább egy kérdőjel a nélkülözésre és az üldöztetésre.