Bendegúz

Nem gondoltam volna, de meglepően érzelmes lett. A gyász meg a “találd meg a saját hangod” téma egész mélyre ment egy animációhoz képest. Néhol lassú, de összességében elég wholesome élmény.

Imádtam azt az érzést, amikor tényleg úgy éreztem, mintha magával a dalai lámával beszélgetnék – mert a film közvetlen, beszél hozzám, nem csak másokhoz. Az, hogy a nagy globális problémák – klíma, emberi kapcsolatok, szenvedés - is felbukkannak, + az is, hogy nem tolják tele ezer szakzsargonnal a dolgot, szerintem tök jó. Ha viszont valaki mozgalmas történetre, csavarokra vágyik, annak lehet, hogy lassúnak tűnik.

Egy remek példája annak, hogyan lehet elvesztegetni két órát az életből úgy, hogy közben szenvedsz is. Rettenetes az egész, nem vicces, az akció sem üt annyira, unalmas fos.

Kicsit túlságosan is idealizálja néha a fesztiválvilágot: tényleg jó, hogy bemutatják a backstage kulisszáit, szervezői oldalát is, de olyankor hiányzik, hogy komolyabban reflektáljanak a negatívumokra is (zaj, költségek, túlzsúfoltság, környezetvédelem stb.). Ugyanakkor vizuálisan erős, a zenei narratíva jól húz, és az ikonikus fesztiválnevek simán visszahozzák azt az érzést, hogy “ott akarok lenni”.

Elég kínos az egész. A doksi szenzációhajhász és idegesítő. Az apa egy exhibicionista kretén, az anyuka csak egyszerűen kretén. A fiúk abszolút az apjuk melléktermékei. Kirázott a hideg.