A varrószoba

Felemelő és egyben nehéz is volt látni a börtönben élő bűnözőket, akik varrnak egy quiltek műhelyben. Felemelő volt átérezni, hogy egy jó közegben mennyivel jobbá tudnak ők is válni. Munkájukkal árva gyerekeket és autistákat támogatnak. Már több mint... Több 2000 patchwork takaró készült el, amelyeket nevelőszülőknél élő gyerekek kaptak. Az autistáknak súlyozott takarókra és mellényekre van szükségük, mert megnyugtatja őket. Miközben az elítéltek pontosan tudják, mit követtek el, ezen rágódnak, és beismerik a bűneiket, közben értékesnek érezhetik magukat, és jobbá tehetik valaki életét. Nem nyernek ezzel bocsánatot, de enyhítenek egy kicsit a felelősségükön. A gyerekek a szülinapjukra kapják meg a takarókat, aminek az a jelentősége, hogy Amerikában a hagyományos családokban a születésekre varrnak/varrtak takarót az újonnan érkezőnek, családi, baráti összefogásban készültek ezek a darabok. Az általában nagyon szerény körülmények között élő, árva gyerekek számára ezt pótolja a börtönben készült takaró. Láthatjuk, ahogy a varró műhelyben közösséggé válnak az elítéltek, segítik egymást, és rengeteg pozitív visszajelzést kapnak. Van, aki soha nem szabadulhat, és van, aki 30-40 év után mehet ki. Olyan is van, aki nem tartja be a szabályokat, és eltiltják. A vágószerszámok használata nagyon szigorúan szabályozott. Azt hiszem, Nobel-békedíjat érdemelne, aki ezt a programot kitalálta.