A tél királya

A széria Cornwell azonos című könyvét veszi alapul, amely egy regénysorozat első része. A készítők ezerszer elmondott történetet próbálnak úgy elmesélni, hogy az továbbra is frissnek hasson, és megismertesse a nézőit a britek királyának hőstetteivel.... Több A sorozat története szerint a király törvénytelen gyerekét, Arthurt száműzik, de a király gyengélkedésekor egy druida, Merlin varázsló buzdítására Arthur rövidesen visszatér Galliából, majd Britannia kényes hatalmi egyensúlya között kell lavíroznia, miután a világ, amiben felnőtt, örökre átalakult. Bár a szériában varázslat és földöntúli beavatkozás nem jelenik meg, a szériát áthatja egy mitikus légkör és sejtelmes hangulat. A sorozat amúgy vérben, meglepetésben és erőszakos jelenetekben gazdag, illetve a fordulatoktól sem riad vissza, így sokan a Trónok harcához hasonlítják. Véleményem szerint azonban A tél királya a nagy elődjének a nyomába sem érhet, sem grandiózusság, sem színészi játék, és egyáltalán semmilyen téren sem. Márpedig, ha a Trónok harca 5 fényesen ragyogó csillag, akkor ez bizony csak 3 halvány kis csillagocska.

Nem tudom, hányféleképpen láttam ezt a sztorit, csak eddig filmekben. Megnéztem egy nap alatt mind a 10 részt, mert meggyőző volt az előzetes, és régóta listámon volt. Könnyedén darálni lehet, mert nem hosszúak a részek, és unalmasnak sem mondhatóak.... Több Kissé fullba tolták benne a polkorrektséget, ezt leszámítva próbált valamihez képest korhű lenni a sorozat számos Artúr király feldolgozás között. Enyhén tartalmaz mitikus szálakat, de brutalitásban csak igyekszik megközelíteni a vikingek világát, bár a korszak majdnem azonos, itt inkább a belviszályokban és külső támadásokban (nem viking) bővelkedő egykori Britanniát ismerjük meg. Nagy hangsúlyt fektetnek benne a vallási ellentétekre, amikor még egyszerre volt jelen a pogány és keresztény vallás, ez utóbbi éppen akkor kezdett terjedni, emiatt érdekesnek találtam. Akadnak benne gagyi, erőltetett poénok, amelyek komolytalanná tehetik a sorozatot, de még emészthető. A befejező rész erősen folytatásra utal, de valamilyen szinten zagyvaság lett az előző részekkel ellentétben, pedig egy gyorsan, de jól felépített történetet kaptunk. Összességében tetszett, bár egy filmként is igazán megtette volna.