A sivatagon át

A filmet a 60%-áig láttam, lehet, hogy holnap még adok esélyt a befejezésnek. Qatar Film Foundation és hasonló címkék tűnnek fel az elején, na, mondom, akkor most adunk magunknak az arab kultúrából. Nem sikerült nagyon a megmerítkezés, legalábbis engem nem ragadott magával az alkotás. Csupa férfi színész játszik, nyilván a komoly színészkedés férfimunka, akartak nőket is szerepeltetni, de akkor ugye ki főzött volna a stábra. Mennek ide-oda a homokban, néha célba lőnek, mondogatják egymásnak, hogy szálemalejkum meg insallah, aztán amikor (1916, háború van) valami kanyonos részen előző napi friss nyomokat találnak, akkor nekiállnak a sziklák közötti völgyben védtelenül kolbászolni, és aztán nagy a csodálkozás, amikor jön a baj. Innen már kb. látom, hogy mi lesz a vége, azért is állítottam meg. Menet közben olyan épületes bölcsességek hangzanak el, mint „emlékezz, mit mondott apánk, az erősek legyőzik a gyengéket”. Nem semmi agytröszt volt az öreg, remélem, sok ilyen okos gondolatát lejegyezték.

Nekem annyira nem kifejezetten volt nagy élmény ez a film, de ettől független nem bántam meg, hogy megnéztem. Az a fajta, amin érzékeli az ember a hatáskeltés szándékát, de mindez jól tud működni, hiszen nem tartalmatlan.

Nincs rá jobb szó, ez a film egyszerűen gyönyörű, remek a kamerabeállításokkal, csodálatos képi világgal. A történet talán egy kissé szájbarágós, de ennek ellenére jól működik az egész koncepció. Szerintem mindenképpen érdemes egyszer megnézni legalább.