A közös szenvedély

A nagyrészt a FIFA pénzén készült Blatter kampány filmet bármelyik diktátor örömmel elfogadná. A svájci sportvezető viszont olyan mélyen volt már a szarban eddigre, hogy semmi sem tudta őt segíteni. Ezt hűen tükrözi a film óriási bukása hiába a sztár színészek. A sztori gyenge, lassú és egysíkú. A Gerard Depardieu, Tim Roth és Sam Neill hármas helyében ezt a filmet szégyellném, az anyagiakon kívül nem tudok olyat mondani, ami miatt ezt a film megérte nekik. Az igazi happy end a valóságban történt meg nem a filmben, ugyanis Blatter minden igyekezete ellenére belebukott a botrányok sokaságában. A FIFA új vezetőit látva nem sokat kell várni a következő hasonló mocsokig.

Nem olyan rossz, mint az anyagi és a kritikai bukás után gondoltam, de azért nem is jó. Pedig a színészek remekek benne és jó az eredeti felvételek bevitele is a filmbe. Azonban az egésznek van egy felsorolás szerkezete, mintha egy forgatókönyv vázla... Többt lett volna felvéve. Nem tudom, hogy egy 100 éves történelmet hogyan lehetett volna jobban filmre vinni, de így kicsit fura volt az egész egy olyan lezárással, amit katartikusnak szánthattak a készítők, pedig aki ezt a filmet megnézi, az úgyis ismeri az eseményeket.

Érdekes film , de nem éreztem túl hitelesnek, sokkal jobban is fel lehetett volna dolgozni ezt a sokakat érdeklő témát. Nem csodálom, hogy nagyon kevés bevételt söpört be Amerikában. Igen hiányos és gyenge a kivitelezés.

Vegyesek az érzelmeim. Egyrészt imádom a focit, és nagyon örültem, hogy elkészült egy ilyen alkotás. Elégedett vagyok a színészekkel és a rendezéssel is, mégis a film egy kis hiányérzetet hagy maga után. Úgy érzem, mintha a cenzúrázott, epikussá fazo... Többnírozott változatot szeretnék lenyomni a torkomon. De persze aki nem hiszi el, amit lát, az járjon utána.