Azt hittem, egy teljesen elszállt, botrányos fesztiválkomédiát kapok, de ehhez képest elég kiszámítható az egész. A poénok egy része működik, de sokszor olyan érzésem volt, mintha egy hosszú reklámot néznék a Rolling Loudról. A szereplők próbálkoznak, csak a forgatókönyv nem igazán segít nekik.
Komolyan, ez a film teljesen belemászik az ember fejébe. Egy „egyszerű baleset” nyomán olyan morális kérdéseket feszeget, hogy még órákkal a vetítés után is agyalok rajta. A karakterek annyira valósnak hatnak, hogy szinte érzed a feszültséget minden jelenetben, főleg mikor a múlt és a bosszú képe ütközik. Tökéletesen balanszíroz humor és dráma között.
Skarsgård alakítása egyszerűen zseniális. A szarkasztikus megjegyzései és a belső monológjai mindig mosolyt csaltak az arcomra. Egyedi és emlékezetes karaktert hozott létre.
Nem tagadom, nekem ez volt az év első legjobb filmes élménye. A szenvedély íze épp egy olyan film, amellyel kapcsolatban úgy tudok érezni, hogy szívesen megnézném még többször is.
60 Rolling Loud - A feszt kivan (2026)