Sose hátrálj meg

Ezt nézd meg, sose hátrálj meg. Ha jól tudom, negyedik résznél tart már a „Never Back Down” című amerikai férfiak péniszméregető verekedős szappanoperája. Véletlenül akadtam elsőként a harmadik epizódra a Ketrecharc 3: Mindvégig című sportfilmre, aztán megnéztem utána ezt is. Hát mit is mondjak most. De őszintén... A „Never Back Down” még mindig nagyon jó film, amit nagyon élveztem nézni, és meglepett, hogy végül mennyire tetszett. Természetesen ez a film tényleg nagyon kiszámítható, és alapvetően csak a Fight Club, a The Karate Kid és az ehhez hasonló filmek összekeverése, ami alapvetően 16, 17 és 18 éves fiúknak szólt, de tényleg élvezetes, ha csak egy tényleges film alapján ítéljük meg, és nem az alapján, hogy milyen közönséget próbál bevonni. Néha elég idegesítőek voltak a színészi alakítások, de elment. Egy csomó modelltestű tinédzser színészt vonultattak fel, ami szintén elmegy, ez is felkelti az érdeklődést. Kicsit középszerűvé válik a pehelysúlyú párbeszédekkel. Összességében örültem a filmnek, mert bár klisés volt, és persze nem méltó arra, hogy Oscar-díjat vagy ilyesmit nyerjen, jól éreztem magam, mikor néztem. Ha nincs nagy elvárásod, és felszabadítod az elméd, lefogadom, hogy te is élvezni fogod Cam Gigandet és Sean Faris félmeztelen testét.

A film egy kis időre visszahozta a 80-as, 90-es évek verekedős filmjeit, melyhez a Karate tigris alapcselekményét használta. Nincs túlmisztifikálva, nincsenek benne lehetetlen jelenetek, mint egy Jet Li filmben és némileg több mélységet kapott, mint egy Van Damme film. Sajnos a két főszereplő/rivális azóta teljesen eltűnt, rosszabbnál rosszabb filmekben szerepel. Maga a film sem esik ilyen téren túlzásba, de olyan hatásosan helyezte el a sztorit a XXI.században, hogy teljes mértékben helytálló, élvezhető film vált belőle. Nem egy korszakalkotó harcművészeti film, de mindenképpen kellemes kikapcsolódást nyújthat és éppen egyszerűségében rejlik nagyszerűsége, amit a sablonok sem tesznek tönkre.

Nagyon jó filmnek tartom. Jackkel a fősszereplővel nagyon tudunk azonosulni milyen az. amikor az embert a rokona miatt lenéznek és maga a film is jó verekedős részekkel van tele pakolva .

Mért van az, hogy a férfiasság meg a kitartás meg a nem tudom mi mércéje mindig az, hogy az ember mennyire királyul tudja agyonverni a többieket ráadásul illegálisan (!)? Miért éltetjük ezt a kultúrát, ahol akkor vagy nagy király meg macsó, hogy ha fájdalmat okozol másoknak? Nagy baj, hogy ilyen filmek készülnek állandóan.