Mi lesz később

Nem értem a pontszámokat, nekem nagyon tetszett. Van itt bőven mondanivaló, ha leszámítjuk a néhol túl amerikaias részleteket. De egyáltalán nem rossz.

Meg Ryannek nem kéne már a filmvásznon szerepelnie, mutatkoznia meglátásom szerint... Annyira félelmet keltő már az agyonplasztikázott fizimiskája, hogy elrettentő. Ebben a saját rendezésű filmjében pedig egyszerűen már úgy festett, mint egy boszorka... Több a kócos tollazatával. A ruházatának stílusát már megszokhattuk visszamenőleg a 80-as évekig... Semmit se változott... Slampos, nem nőies. Néhány filmjében felvette az igazi nő stílust, de tényleg csak elvétve, számottevőlegesen... Lehet, csak engem zavart mindig is az amolyan „woodstockos, tarisznyás” stílusa... Ezért bocsika a Meg Ryan rajongóktól... Csupán a tényt írom, pedig mint színésznőt mindig is kedveltem, van jó pár kedvenc filmem tőle. David Duchovnynak viszont jól áll az öregedés... Sármosabb, mint valaha! Rövid leszek és tömör, ami ezt a nem épp izgalmakkal teli filmet jellemzi: Terminal (2), és ennyi dióhéjban. Túl sok volt a locsogás (amit ők is bevallottak, mi zavarta őket az emberekben, és gúnyoltak), amit én úgy orvosoltam, hogy 5 perc alatt a végére tekertem a filmet, amíg felszállt a gépük (végre).

Nagyon örültem Meg Ryan visszatérésének, így nem volt kérdés, hogy pusztán emiatt is megnézem a filmet. De szerintem a rendezést ugyanakkor hanyagolhatná, a történet több ponton mintha szétesne és csak nagyon nehezen szedi össze magát újra.

Nálam ez egy erős közepes, annak ellenére, hogy sztori sokszor leül és már-már uncsivá válik.