Apropó szerelem

Azt mondják itt lentebb, hogy középkorúaknak való film. Nos. én az vagyok. De nem is ez a lényeg. Hanem hogy érdekes kérdést vet fel. A szavak, vagy a képek mondanak többet? A szavak, vagy a képek tudnak neked többet mondani? Én a szavak embere vagyok, mind írásban, mind szóban. Szeretem a szavakat, mert lenyűgöznek, tanítanak, elkeserítenek, fellelkesítenek, felemelnek. Maga a felvetés nagyon jó, és ha az ember nem csak a romantikus szálat nézi, hanem e kérdésen tőpreng, vajon mi a válasz? Vagy van e válasz egyáltalán? Nekem kimondottan tetszett ez a film, s nem mert középkorú vagyok, hanem mert nem tudom a választ. Egy-egy jól sikerült kép, festmény, fotó többet mond ezer szónál... és egy-egy vers többet mutat ezer képnél.

Jó és szerethető film aminek van mondanivalója és talán némi tanulsággal is szolgál, de kár, hogy a vége kicsit szirupos lett.

Nem szeretem a romantikus filmeket, de ez a film ennek ellenére tetszett. Természetesen a jól bevált séma szerint először utálják egymást, aztán különböző konfliktusok után egymáséi lesznek. Nem az a kimondott nyálas amcsi jellegű „párösszehozatal”, ... Többa jó szereplők (Juliette Binoche és Clive Owen) remekül tették a dolgukat. Elképesztő, hogy milyen liberális szellem uralkodik a high schoolokban!

A film célközönségét leginkább a középkorúak alkotják. Az Apropó szerelem egy ízig-vérig romantikus film, melyben az intellektuális bölcselkedés is helyet kap. Egyszer érdemes megnézni.