Radványi Géza

1

Az egyik legjelentősebb magyar filmrendező, Radványi Géza 1907. szeptember 26-án született, Kassán, Grosschmid Gézaként. (A bátyja egyébként a később világhírűvé vált Márai Sándor.) Még gimnazista volt, amikor a Kassai Napló közzétette az első elbeszélését. A 20-as évek közepén Nyugat-Európában tevékenykedett újságíróként, és Párizsban szeretett bele a filmezésbe.

Az 1930-as évek elején rendezőasszisztensként tevékenykedett különböző német és francia vállalatoknál, majd a II. világháború kitörése után nem sokkal Budapestre költözött. Több jelentős film fűződik a nevéhez, pl. az Európa nem válaszol vagy A beszélő köntös; ezek zömmel a saját forgatókönyvei alapján születtek, és formailag is megújították a magyar filmművészetet. A legnagyobb hazai és külföldi sikerét már a háború után érte el a Valahol Európában c. klasszikusával, amely Balázs Béla keze nyomát is magán viseli.

Tervezte Az elsodort falu megfilmesítését is, de az általa írt forgatókönyvet sosem tudta vászonra vinni. 1946 után egy ideig a Színművészeti Akadémia tanára lett, és 1949-ben Kossuth-díjat is kapott, de a politikai helyzet alakulása miatt ő is emigrált, mint a testvére. Olaszországban, Franciaországban és az NSZK-ban dolgozott, majd a 70-es évek vége felé hazalátogatott Magyarországra. Miután végleg itthon telepedett le, elkészítette utolsó filmjét, a Circus Maximust, amely a háborús traumákat dolgozta fel.

1937-től volt a felesége Tasnádi Fekete Mária színésznő (1931-ben magyar szépségkirálynő volt), aki több filmjének is a női főszerepét alkotta. Radványi Géza Budapesten hunyt el, 1986. november 26-án.