Temessy Hédi

2

A magyarul is alig tudó (német anyanyelvű) szülők gyermekének született Temesi Hedvig előbb néptanítónak tanult, csak később került a Színiakadémiára, ahonnan közvetlenül végzése előtt elbocsájtották (a már ekkor is sokat foglalkoztatott színésznő néha nem ért rá bemenni az iskolába).

Később is sok viszontagság várt rá a pályán: osztályidegennek tartották, amihez az is hozzájárult, hogy nagy átéléssel játszotta a nemesi-nagypolgári karaktereket. Az sem szólt mellette, hogy magánéletével sem illeszkedett a szocialista erkölcsbe (Gobbi Hilda szerelme és élettársa volt).

Mindazonáltal egy alakításával rögvest berobbant a mozi világába: 1951-ben, a Kelti Márton-féle Különös házasság-adaptációban ő játszta Dőry Mária bárónő szerepét. Hamarosan megfejelheti ezt Máriássy Félix Rokonokjával, ahol Magdalénát, a harmincas évek tipikus vidéki polgárasszonyát adhatta.

Tehetsége a hetvenes évek elején kaphatott végre teret. Az áttörést Sándor Pál Régi idők focija c. filmje (1973) hozta, ahol a magyar filmtörténet egyik nagy monológját adhatta elő. A nyolcvanas évek elején további jelentős feladatok vártak rá: a Dögkeselyű szélhámosa, Roska Mária egyike a legjobb „hazai" bűnügyi alakításoknak. 1983-ban pedig eljátszhatta (Zenthe Frenc oldalán) az Oscar-díjra is jelölt Jób lázadása főszerepét, a jómódú zsidó gazdafeleséget, aki férjével keresztény gyeret fogad örökbe.

Két évvel később Tarr Béla bízta rá az életműben is kivételes jelentőségű Őszi almanach főszerepét. Szinte megszámlálhatatlan filmben és tévéjátékban játszott egészen haláláig.