Helen Hayes

1

Helen Hayes MacArthur (1900. október 10. - 1993. március 17.) egy amerikai színésznő volt, akinek karrierje 80 évig tartott. Végül megkapta a "First Lady of American Theatre" becenevet, és egyike volt a 12 embernek, akik nyertek egy Emmy-t, egy Grammy-t, egy Oscar-díjat és egy Tony-díjat (EGOT). Hayes 1986-ban megkapta a szabadság elnöki emlékérmét, Amerika legmagasabb civil tiszteletét, Ronald Reagan elnöktől. 1988-ban elnyerte a Nemzeti Művészeti Medáldíjat.

1955-ben az egykori Fulton Színház a 46. utcai New York-i Broadway színházi negyedben a Helen Hayes Színház nevet kapta. Helen Hayes a 20. századi színház egyik legelismertebb vezető színésznője volt. Helen Hayes Brown 1900. október 10-én született Washingtonban. Édesanyja Catherine Estelle Hayes ,színésznő volt. Az édesapja, Francis van Arnum Brown számos munkakörben dolgozott, köztük a Washington Szabadalmi Hivatala ügyintézőjeként vagy épp nagykereskedelmi hentes. Hayes katolikus anyai nagyszülei emigráltak Írországból az ír burgonya éhínség során.

Hayes a színpadon kezdte karrierjét. Azt mondta, hogy színpadi debütálása ötéves korában volt a washingtoni Belasco Színházban, a Lafayette téren, a Fehér Ház mellett. Tizenöt éves korában rövidfilmet készített a Jean and Calico Doll (1910) című filmben, de Hollywoodba költözött később amikor férje, a drámaíró Charles MacArthur aláírt egy hollywoodi üzletet. Hayes a Dominikai Akadémián, a Manhattan Upper East Side oldalán, 1910 és 1912 között, a The Old Dutch, a Little Lord Fauntleroy-ban és más előadásokon jelent meg. A moszkvai Sacred Heart kongresszusban tanult, és 1917-ben végzett.

Hayes 1935-től szerepelt a Broadwayen, ahol három éven át Victoria Regina produkciójában szerepelt Vincent Price Albert hercegként. Hayes 1993. március 17-én halt meg pangásos szívelégtelenségben Nyackban, New Yorkban.